Vak voltam

  Amikor valakinek kék-zöld a teste a veréstől, mindenhol sebekkel és horzsolásokkal van tele a fizikai bántalmazás miatt, mindenkinek megszakad a szíve. Létezik ekkorra gonoszság és kegyetlenség, hogy valaki így bánjon a másikkal? Van-e a bántalmazónak szíve és lelkiismerete, hogy ezek után még tükörbe tud nézni? Mi van, ha már nincs? Lehet, ezek költői kérdéseknek tűnnek, de valójában nem azok: sajnos van olyan állapot, hogy már valakit nem taszít a bűn, és jónak tartja a kegyetlenséget, amit művel. Amikor valakit ilyen, vagy még komolyabb fizikai atrocitás ér, akkor természetesnek vesszük, hogy az áldozatnak sok időre van szüksége a gyógyuláshoz. Miért gondoljuk azt, hogy ha valakit hosszú éveken keresztül érzelmileg és szellemileg bántalmaznak, az az egyik napról a másikra elfelejti a sérelmeket? Azok a sebek, amelyeket az ember lelkén ejtenek, éppolyan valósak, mint fizikaiak. Foglalkozni kell velük, idő kell a felépüléshez, és - bár ez elsőre talán nem tűnik túl bátorítónak -...

Önmagában már az is árulkodó jel, hogy idáig jutottál a cikkek olvasásában és szeretnél minél többet megtudni a témáról. Lehet, hogy úgy érzed, valami nincs rendben a gyülekezetedben vagy valamelyik kapcsolatodban, de nem tudod megfogalmazni, hogy pontosan mi a baj. Az is előfordulhat, hogy kértél már tanácsot másoktól, amik ideig-óráig segítettek, de tartós változást nem hoztak. Sőt, könnyen megeshet, hogy amikor beszámoltál a problémáidról, a környezeted nem is értette, hogy miről van szó. A szellemi és pszichológiai bántalmazás természetéhez ugyanis hozzátartozik, hogy megfelelő szaktudás nélkül kívülről nem lehet észrevenni, és belülről sem könnyű felismerni. Éppen ezért hoztuk létre ezt a blogot, hogy megbízható információkat nyújtsunk a témában. Ezáltal szeretnénk segíteni abban, hogy érthetővé tegyük a láthatatlan elnyomás természetét, hogy tisztánlátást, hangot és cselekvési lehetőséget adjunk az érintetteknek.  Az első lépés, amit megtehetsz, ha arra gyanakszol, hogy bánta...

Isten terve a gyülekezet? Csalódás után szükséges-e gyülekezetbe menni, és ha igen, ott el kell-e köteleződni? A rövid válasz mindkettőre az, hogy igen. A hosszabb válasz azért ennél jóval árnyaltabb. Aki már átélt szellemi leuralást és bántalmazást, az bizonyára azt érzi, hogy a mérgező közösségből való szabadulás után nem akar újabb sebeket kapni. Mivel a fájdalmat egy gyülekezettől kapta, védekezésből valószínűleg a többihez is bizalmatlanul és óvatosan fog közelíteni. Ezek teljesen természetes reakciók; rendben van az is, ha valaki a közösségből való eljövetel után egy darabig még nem megy sehová sem. Gyászolni, erősödni, értelmezni kell a történteket, feldolgozni az átélt borzalmakat - mindehhez idő kell. A Bibliát olvasva azt látjuk, hogy a gyülekezet intézménye Istentől származik. Ennek ellenére sajnos léteznek olyan közegek, amelyek célt tévesztettek és nem az Ő tetszésére valóak. Az új lelki otthon keresése mindenkinek nehéz feladat; olyan állapotban, amikor az ember még érzi ...

Egy bántalmazó sem viselkedik mindig bántalmazóan, mert ha így tenne, nem sokan maradnának bántalmazó közösségekben vagy kapcsolatokban. Fontos azonban megértenünk, hogy a bántalmazási dinamikán belül ugyanolyan hangsúlyú szerepe van a “jó időszakoknak”, mint a rosszaknak. Pontosan ezek alatt láncolja magához az elkövető az áldozatait és ringatja őket abba a hamis reménybe, hogy magaviseletükkel megakadályozatják a további bántásokat és visszahozhatják a “ régi szép időket.” Valójában azonban az elszenvedőknek semmi köze nincs a bántalmazó viselkedéséhez, ugyanis azt a Walker (‘79) által leírt valamennyi bántalmazó kapcsolatban és közösségben megfigyelhető dinamika mozgatja, amit ma már bántalmazási ciklusként ismerünk.  Miről is van szó?  Amint megismertük, a bántalmazókat egy nagy cél hajtja; a hatalom megszerzése és önkényes céljaikra való felhasználása. Ennek érdekében folyamodnak különféle bántalmazó technikákhoz, amik által képesek az áldozataik felett teljes kontrollt g...

Ahogyan sok más témában, a szellemi bántalmazásról is léteznek tesztek. Mindig jó kérdés, hogy ezek mennyire validak és relevánsak; ez egyaránt függ a teszttől és annak kitöltőjétől. A lehetőségekhez képest meg kell próbálni minél objektívebben válaszolni a kérdésekre, és érdemes megnézni több kérdőívet, mivel mindegyik egy kicsit máshová teszi a hangsúlyt. Ha ezek ugyanazt az eredményt adják, az már mindenképpen jelzésértékű; ennél a pontnál érdemes lehet egy, a témában jártas lelkigondozót felkeresni tanácsért. Ha magad szeretnél teszteket keresni, akkor érdemes az angol ‘spiritual abuse test’ kifejezést írni a keresőbe. Ezen a honlapon találsz egy hosszú leírást a jelenségről, majd alul lesz maga a teszt 25 állítással: https://navigatingreligiousnarcissism.com/are-you-being-spiritually-abused-find-out-with-this-quiz/?utm_content=cmp-true Az egész angol nyelvű, és igen-nem válaszokat kell adni a kérdésekre; a kiértékelést az utolsó pont megválaszolása után adja ki. Ez egy angol teszt...

Önmagában már az árulkodó, hogy össze tudunk állítani egy listát, ami az ilyen típusú gyülekezeteket jellemzi. Ez ellentmond annak a feltételezésnek, hogy ezek a jelenségek egyediek, és biztosan ‘csak az én gyülekezetem érintett’. Mielőtt felsorolnám a szellemi leuraláson alapuló gyülekezetek (és itt megjegyzem, hogy a szellemi leuralás nem egyedül gyülekezetekben jelenhet meg, például megjelenik sok bántalmazó hívő/vallásos házasságban) ismérveit, hozok egy rövid illusztrációt. Aki áldozat volt, vagy ismer érintetteket, a lista alapján talán nem érti, miért nem vette észre az egyén az intő jeleket, ha azok olyan egyértelműek. Képzeld el, hogy egy hatalmas emeletes ház ajtaja előtt állsz. Amikor először belépsz, elegáns előszoba fogad, igényes berendezéssel, díszes csillárokkal, nagy tükrökkel, kényelmes fotelekkel. Az emberek folyamatosan mosolyognak, kedvesek, minden mesébe illő - sőt, egy idő után rájössz, hogy már túlságosan is az. Kezded apránként felfedezni az épületet, és furcsa...