A bántalmazási ciklus

Egy bántalmazó sem viselkedik mindig bántalmazóan, mert ha így tenne, nem sokan maradnának bántalmazó közösségekben vagy kapcsolatokban. Fontos azonban megértenünk, hogy a bántalmazási dinamikán belül ugyanolyan hangsúlyú szerepe van a “jó időszakoknak”, mint a rosszaknak. Pontosan ezek alatt láncolja magához az elkövető az áldozatait és ringatja őket abba a hamis reménybe, hogy magaviseletükkel megakadályozatják a további bántásokat és visszahozhatják a “ régi szép időket.” Valójában azonban az elszenvedőknek semmi köze nincs a bántalmazó viselkedéséhez, ugyanis azt a Walker (‘79) által leírt valamennyi bántalmazó kapcsolatban és közösségben megfigyelhető dinamika mozgatja, amit ma már bántalmazási ciklusként ismerünk. 

Miről is van szó? 

Amint megismertük, a bántalmazókat egy nagy cél hajtja; a hatalom megszerzése és önkényes céljaikra való felhasználása. Ennek érdekében folyamodnak különféle bántalmazó technikákhoz, amik által képesek az áldozataik felett teljes kontrollt gyakorolni. Viselkedésük megjósolható, mert mindig ezek a célok hajtják őket, csak az eszközeik változnak. Ugyanígy létezik egy univerzális ciklus arra nézve is, hogy milyen fázisokon át éri el a bántalmazó a teljes hatalmat az áldozatai felett. Vegyük sorra ezeket: 

1. A feszültség fokozódása: ezalatt az időszak alatt a bántalmazó az élet általános nehézségei miatt úgy érzi, hogy ignorálják, bosszantják, fenyegetik. Érzései torzult énképéből és erős feljogosítottság érzéséből származnak, mert úgy gondolja, különleges személy, aki különleges bánásmódot igényelhet környezetétől. Amikor ezt a kiemelt figyelmet nem kapja meg, úgy érzi, tiszteletlenek vele, ami miatt növekvő haragot táplál környezete felé. A közelében élők ezt észre veszik, ezért megpróbálnak mindenben a kedvére tenni. 

2. Kitörési fázis: a bántalmazó nem tolerálja többé a felgyülemlett feszültséget, így azt környezetén vezeti le, fizikai, verbális, pszichológiai vagy bármilyen más típusú aktív vagy passzív agresszióval. Ez ideiglenesen megnyugtatja, mert érzi, hogy immáron újra ő dominálja környezetét, ami elégedettséget biztosít számára, a környezete azonban félni kezd tőle és növekvő szorongással viseltetik irányában. 

3. Kibékülési fázis: az elkövető ideiglenes megbánást és szomorúságot érez, esetleg fél attól, hogy környezete elhagyja, ezért megbánást mutatva próbálja kiengesztelni áldozatait, időnként önsértéssel vagy öngyilkossággal fenyegetőzve. Más esetekben az elkövető tagadja a bántalmazást, kifogásokat keres viselkedésére. Radikálisabb esetben pedig racionálisnak tűnő érvekkel indokolja meg önmaga és mások előtt, miért nem követett el valójában semmit. Környezete az első ciklus során megértően, idővel egyre szkeptikusabban viszonyul hozzá, miközben összezavarodva és megalázva érzi magát. 

4. Nyugalom fázisa: ebben a szakaszban történnek a dinamikában azok a “jó” dolgok, amik az áldozatokkal is megkérdőjeleztetik, hogy  valóban bántalmazó légkörben élnek-e. Az idézőjel célja annak hangsúlyozása, hogy ezek a kellemesnek tűnő élmények valójában manipulatív gesztusok, amik mögött nem őszinte törődés, hanem erős kontroll és hatalomvágy áll. A bántalmazó ilyenkor megadja áldozatainak mindazt, amiről tudja, hogy magához fogja láncolni őket, a kívülállókat pedig meggyőzi arról, hogy a közösségben vagy kapcsolatban minden a legnagyobb rendben van. Ahogy ez a ciklus elmúlik (ami jelenthet napokat, heteket vagy hónapokat) újra átlépünk az első fázisba és kezdődik minden előről. Újraindul a ciklus, már egy fokkal keményebb módszerekkel, ugyanis a bántalmazásra jellemző, hogy progresszív módon viseltetik, erről azonban egy következő cikkben írunk. 

A legtöbb lelkigondozó jellemzően a harmadik vagy negyedik fázisban találkozik a bántalmazóval és közösségével, így csak egy bűnbánónak tűnő felet és zavarodott társa(i)t látja. Mivel a legtöbb segítő szakember sajnos nem ismeri a bántalmazás ciklikus jellegét, könnyen azt hiszi, hogy a kibékülés fázisa valódi megbánást jelent. Nem látja át, hogy valójában egy véget nem érő ciklussal áll szemben, amiből hiányzik a valódi megbánás, ezáltal a változás lehetősége is. A bántalmazásra nem úgy tekint, ahogyan az Ige, ezért helytelenül kezeli azt. Ha ugyanis közelebbről szemügyre vesszük az ilyen viselkedést, muszáj levonnunk azt a következtetést, hogy egy meg nem térő emberrel állunk szembe, aki különböző indítékok miatt nem hajlandó kiadni kezéből az irányítást és alázattal beismerni hibáit. Ez a valódi oka annak, amiért a bántalmazási ciklus  sosem szakad meg. 

Ha további információra van szükséged, mert bármilyen fajta bántalmazás áldozata vagy, az alábbi szervezetnél ingyenesen kaphatsz szakmai és gyakorlati segítséget: 

Ökumenikus Segélyszervezet Krízisambulancia: 

https://segelyszervezet.hu/szemelyes-tanacsadas-krizisambulanciakon