Bántalmazó a gyülekezetem? - a szellemi leuralás ismertetőjelei

Önmagában már az árulkodó, hogy össze tudunk állítani egy listát, ami az ilyen típusú gyülekezeteket jellemzi. Ez ellentmond annak a feltételezésnek, hogy ezek a jelenségek egyediek, és biztosan ‘csak az én gyülekezetem érintett’.

Mielőtt felsorolnám a szellemi leuraláson alapuló gyülekezetek (és itt megjegyzem, hogy a szellemi leuralás nem egyedül gyülekezetekben jelenhet meg, például megjelenik sok bántalmazó hívő/vallásos házasságban) ismérveit, hozok egy rövid illusztrációt. Aki áldozat volt, vagy ismer érintetteket, a lista alapján talán nem érti, miért nem vette észre az egyén az intő jeleket, ha azok olyan egyértelműek.

Képzeld el, hogy egy hatalmas emeletes ház ajtaja előtt állsz. Amikor először belépsz, elegáns előszoba fogad, igényes berendezéssel, díszes csillárokkal, nagy tükrökkel, kényelmes fotelekkel. Az emberek folyamatosan mosolyognak, kedvesek, minden mesébe illő - sőt, egy idő után rájössz, hogy már túlságosan is az. Kezded apránként felfedezni az épületet, és furcsa zugokra, titkos átjárókra, és olyan szobákra bukkansz, amiket az ott lévők közül sem mindenki ismer. Olyan jeleneteknek és szóváltásoknak leszel szem- és fültanúja, amit nem tudsz összeegyeztetni a magát békés otthonnak hirdető ház képével. Izgalmas az élmény, de egyben egy kicsit ijesztő is. Miért van szükség egy házban ilyen helyekre? Nem biztonságos az épület? Veszélyesek az emberek, netán a ház szomszédságától kellene tartani? Miért viselkednek az emberek olyan furcsán? Minden apró felfedezés hozzátesz valamit ahhoz a növekvő érzéshez, hogy valami nincsen rendben. Nem tudod, hogy mi, de valami nem stimmel.

A házban lévőktől folyamatosan azt hallod, hogy minden tökéletes - nincs kinek elmondanod az észrevételeidet, vagy ha mégis megteszed, az emberek értetlenül néznek rád vissza. Rosszabb esetben még haragudnak is a megjegyzéseid miatt. Vajon veled van a baj? Túl kritikus vagy, és túl sokra vágysz? Hiszen egy tömeggel állsz szemben, akik ugyanazt a nézetet képviselik…

Amikor Isten egyértelműen szól, hogy menj el onnan, vagy ha már olyat láttál, éltél át, amin nem tudsz túllépni, elhagyod a helyet. Az ismeretlenbe lépsz ki, mivel az épületen kívül már nem ismersz más helyet. Ott állsz egymagad a poros földút közepén értetlenül, sebzetten. Mi volt ez az egész?

Mikor kezdesz távolodni a háztól, látod meg kívülről, hogy mik voltak a problémák. Ez a hely sosem nyújtott igazi biztonságot, csak annak a látszatát, ám azt mesteri módon. Ez egy pompába öltöztetett börtön, ahol a jóhiszemű embereket az őszinte istenkeresésük vágyával ejtik fogságba.

Mikor a szellemi leuralás ismertetőjeleit olvasod, a fenti történet legyen a szemed előtt. Benne voltál egy alapjaiban beteg rendszerben, és hosszú ideig nem vetted észre, hogy milyen mérgező? Esetleg még mindig egy ilyen helyen vagy? Pedig ezek a jelek olyan egyértelműek… Valóban, de jusson eszedbe, hogy más szemszögből láttál rá az eseményekre: a házban mindig csak egy apró részlet volt a szemed előtt. Egy szobát láttál, egy folyosórészletet, de sosem egyben az egész épületet. A teljes kép akkor vált világossá, mikor elmentél arról a helyről. Sokan úgy hagyják el az addigi lelki otthonukat, hogy nem tudják pontosan megfogalmazni, miért indulnak útnak, és (érthető módon) bizalmatlansággal vannak minden más gyülekezet felé. Tele vannak sebekkel és össze vannak zavarodva. Ha pedig csak kívülről követed végig az előbb leírt eseményeket, akkor emlékezz ezekre a sorokra, ha érintettel találkozol. Az áldozatnak bőven van mit gyászolnia és feldolgoznia, segítsd a gyógyulásban és légy felé türelemmel.

A cikk folytatásában Kiss András Helyreállás a keresztény gyülekezetben elszenvedett szellemi bántalmazásból (2015) című szakdolgozatából fogok szó szerint idézni. 

A könyv, amelyre a szöveg utal, a következő:

Arterburn, Stephen – Felton, Jack, 2001, Toxic Faith: Experiencing Healing Over Painful

Spiritual Abuse, Colorado Springs (CO), WaterBrook Press

“Arterburn és Felton sorra veszik a mérgező hitrendszerű közösségek jellemzőit, és azt állapítják meg, hogy az ilyen közösségek tagjai azt állítják, hogy jellemük, képességeik vagy tudásuk valamilyen módon „különlegessé” teszi őket. A mérgező vallási közösség vezetője diktatórikus vagy autoriter, nem létezik objektív elszámoltathatóság, és a kommunikáció a tekintélyszemélyektől kiindulva felülről lefelé vagy kívülről befelé történik, azaz semmi sem juthat ki a közösségből. A közösség úgy tekinti önmagát, mint amely háborúban áll a világgal, hogy védje a territóriumát, vagy olyan istenfélő személyeknek állítja be a tagjait, akik össze sem hasonlíthatók más hitűekkel. Olyan szabályrendszerek uralkodnak bennük, amelyek eltorzítják Isten szándékait, és kihagyják őt a kapcsolatból. Az e merev szabályoktól való eltérés esetén a közösség büntető és megtorló jellegű intézkedéseket hoz (kiközösítés, kapcsolatmegvonás), a hiedelmeiket ellenzőket beskatulyázza és hiteltelenné teszi, az elkötelezett tagoktól pedig túlzott szolgálatot vár el. A szerzőpáros szerint az ilyen toxikus közösségek sok tagja fizikailag beteg, érzelmileg zavart és spirituálisan halott.

A szerzőpáros szerint tíz alapvető spirituálisan bántalmazó szabály uralkodik a mérgező és

addiktív hitrendszerű közösségekben, amelyek megszegéséért súlyos megtorlás jár:

1. A vezetőnek mindig mindent uralnia kell!

2. Problémák esetén azonnal találd meg, kit lehet hibáztatni!

3. Ne kövess el hibákat!

4. Soha ne mutass rá a helyzet mögötti tényekre!

5. Kizárólag pozitív érzéseket fejezz ki!

6. Ne tégy fel kérdéseket, különösen keményeket ne!

7. Soha ne tégy semmit a szereped határain kívül!

8. Ne bízz meg senkiben!

9. Semmi sem fontosabb, mint a szervezet anyagi támogatása!

10. Mindenáron tartsd fenn a szervezet vagy a család látszatát!

A szerzőpáros ezenkívül megemlíti még azokat a bántalmazó hiedelmeket is, amelyek

ezekből a szabályrendszerekből adódnak, és amelyeket a spirituálisan bántalmazók

felhasználnak:

• Isten szeretete és jóindulata a viselkedésemtől függ.

• Ha tragédia történik, az igazi hívőnek meg kell békélnie vele.

• Ha valódi hitem van, Isten meggyógyít engem vagy valakit, akiért imádkozom.

• Valamennyi lelkipásztor Isten embere, és megbízható.

• Az anyagi jólét a spirituális erő jele.

• Minél több pénzt adok Istennek, annál többet fog adni nekem.

• A cselekedeteimmel utat tudok nyitni magamnak a mennybe.

• Az életemben jelentkező problémák valamilyen bűn eredményei.

• Szünet nélkül eleget kell tennem mások igényeinek.

• Mindig alá kell rendelnem magamat a tekintélynek.

• Isten csak a spirituális óriásokat használja fel.

• Az igazi hit azt jelenti, hogy várok Isten segítségére, és addig semmit sem teszek.

• Ami nincs benne a Bibliában, az nem is lényeges.

• Isten gondoskodik számomra tökéletes társról.

• Minden jó, ami történik velem.

• Az erős hit megvéd a problémáktól és a bűntől.

• Isten gyűlöli a bűnösöket, mérges rám, és meg akar büntetni.

• Jézus Krisztus csak egy nagy tanító volt.

• Isten túl nagy ahhoz, hogy törődjön velem.

• Isten mindennél jobban akarja azt, hogy én boldog legyek.

• Istenné tudok válni.”

A sorok kemények, különösen, ha az ember saját magára és a gyülekezetére ismer bennük. Ha valaki ezt tapasztalta, annak folytatásként ajánlom a szellemi bántalmazás-teszt kitöltését, amellyel egy másik cikk foglalkozik az oldalon.

Részletesebb leírásokért jó szívvel ajánlom a következő magyar nyelvű blogokat a témában:

https://szellemieroszak.wordpress.com

http://keresztenylelkiabuzus.blogspot.com/2013/01/a-blogrol.html