Isten terve a gyülekezet? Csalódás után szükséges-e gyülekezetbe menni?

Isten terve a gyülekezet? Csalódás után szükséges-e gyülekezetbe menni, és ha igen, ott el kell-e köteleződni? A rövid válasz mindkettőre az, hogy igen. A hosszabb válasz azért ennél jóval árnyaltabb.

Aki már átélt szellemi leuralást és bántalmazást, az bizonyára azt érzi, hogy a mérgező közösségből való szabadulás után nem akar újabb sebeket kapni. Mivel a fájdalmat egy gyülekezettől kapta, védekezésből valószínűleg a többihez is bizalmatlanul és óvatosan fog közelíteni. Ezek teljesen természetes reakciók; rendben van az is, ha valaki a közösségből való eljövetel után egy darabig még nem megy sehová sem. Gyászolni, erősödni, értelmezni kell a történteket, feldolgozni az átélt borzalmakat - mindehhez idő kell.

A Bibliát olvasva azt látjuk, hogy a gyülekezet intézménye Istentől származik. Ennek ellenére sajnos léteznek olyan közegek, amelyek célt tévesztettek és nem az Ő tetszésére valóak. Az új lelki otthon keresése mindenkinek nehéz feladat; olyan állapotban, amikor az ember még érzi magán a frissen ejtett lelki sebeket, amit a mérgező helytől kapott, különösen az.

A következőben Kiss András Helyreállás a keresztény gyülekezetben elszenvedett szellemi bántalmazásból (2015) című szakdolgozatából fogok szó szerint idézni egy felsorolást, amelyben az Arterburn, Stephen – Felton, Jack, 2001, Toxic Faith: Experiencing Healing Over Painful Spiritual Abuse, Colorado Springs (CO), WaterBrook Press könyvre hivatkozik.

Ebben a következő listát találjuk az egészséges gyülekezetekről:

- Istenre összpontosít, nem a róla szóló elképzeléseinkre,

- felvállalt krízisek által növekszik,

- tisztel másokat,

- felszabadultan szolgál,

- önértékelést eredményez,

- felvállalja a sebezhetőséget,

- növeli a bizalmat Istenben, másokban és önmagunkban,

- értékeli az egyediséget és az egyéniséget,

- kapcsolatorientált és nem én-orientált,

- hite személyes megtapasztalás, nem pedig elmélet,

- kiegyensúlyozott, nem szélsőséges,

- nem védekezik, ezért vonzó és nem taszító,

- meghallgat és nem ítélkezik,

- figyelembe veszi a valóságot,

- teret ad az érzelmeknek, nem rejti el őket,

- teret ad a bukott emberi természetnek, valamint

- megengedi, hogy szeressük Istent, másokat és önmagunkat.

Amikor valaki már átélt - akár eltérő mélységekben - szellemi leuralást, az nagyobb eséllyel fogja azt máshol észrevenni, mint mások. Van egy olyan mintázata, amire az ember érzékeny lesz. Egy egészséges gyülekezetben ellenben békét és biztonságot fog érezni, ellentétben a korábbi hellyel, legalábbis nálam ez történt.

Ha most egy gyülekezettől való elbúcsúzáson vagy túl, hagyj magadnak időt a gyógyulásra, és az elköteleződést se siesd el. Ebben a szakaszban nagy segítséget nyújt, ha tudsz más túlélőkkel vagy lelkigondozókkal beszélni. Ha erősnek érzed magadat, bátran látogass meg több közösséget; ne érezd magadon a nyomást, hogy rögtön, az első alkalommal kell döntést hoznod. Az első lépések mindenkinek nehezek: egy ismerős közeget hagytál hátra, és egy olyan helyre mész, ahol nem, vagy csak alig ismersz embereket. Az ÚR majd ott lesz, segít és vezet - próbáld tudatosítani, hogy komoly oka volt annak, hogy eljöttél a korábbi helyről. A meglátogatott gyülekezetekben éppen ezért ne azt a struktúrát és szellemiséget keresd, ahonnan jöttél; pont azért kellett azt elhagynod, mert az egészségtelen volt.

Záró gondolatként még egy személyes megfigyelés: nem minden arany, ami fénylik. Ha egy kis létszámú gyülekezetben azt tapasztalod, hogy kívülről minden csillog-villog, minden szolgálati terület létezik és ezerrel működik, légy óvatos. Az én korábbi közösségem hasonlóan nézett ki, és tudom, hogy ez a háttérben rengeteg terhet, lenyomást és szellemi bántalmazást rejtett magában. Attól még, hogy valahol a külsőségek nem olyan impozánsak, a gyülekezet nem lesz kevesebb; sőt, lehet, hogy pont ezeken a helyeken egészségesebb a légkör és biblikusabb a tanítás.

Jó lelki otthont találni nehéz, de bátorítson az, hogy az jó Pásztor fog vezetni a gyülekezet keresésében.

“Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat. Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján. Kihozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket az országokból; a saját országukba viszem, és Izrael hegyein legeltetem őket a patakok mentén és az ország minden lakott helyén. A legdúsabb legelőkön legeltetem őket, és Izrael magas hegyein lesznek az ő legelőik; ott fognak megpihenni zöldellő füvön, és kövér legelőkön legelnek majd Izrael hegyein. Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket! – mondja az Úr Isten. – Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legeltetem őket.” (Ezékiel 34:11-16)