Amikor a hallgatás (is) bűn

 

Egyházvezetők felelőssége a visszaélések kivizsgálásában

,, Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.” János 7:24

„A gonosszal szembeni hallgatás maga is gonosz: Isten nem tart majd bűntelennek minket. A hallgatásunk maga beszédes. Tétlenségünk maga cselekvés.” - Dietrich Boenhoffer, a náci megszállás ellen aktívan fellépő lelkipásztor

Számos szomorú esettel találkozhatunk, amikor egy gyülekezetben szellemi vagy érzelmi bántalmazás történik, és erről több lelkipásztor, sőt az egyház vezetősége is tudomást szerez, mégsem történnek konkrét lépések a helyzet orvoslására. De vajon ezeknek a felettes szerveknek kötelességük-e fellépni az ilyen esetekben, vagy sem? Ebben a cikkben ezt a kérdést járjuk körül.

Fontos leszögezni, hogy bár előfordulnak "téves bejelentések" – amikor valaki személyes sérelemből vagy haragból jogtalanul vádol meg egy gyülekezetet vagy vezetőt –, sajnos sokkal gyakoribb, hogy a valid bejelentéseket nem veszik komolyan. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyházi vezetők gyakran azért nem lépnek fel a bántalmazó lelkipásztorok ellen, mert tartanak attól, hogy ez rossz fényt vetne az egyházra vagy a gyülekezetre. Ezzel a hozzáállással azonban emberek mentális és lelki jólétét áldozzák fel, és hosszú távon sokkal nagyobb károkat okoznak: rengetegen sérülnek meg olyan mértékben a figyelmen kívül hagyott bántalmazástól, hogy később teljesen elhagyják a hitüket és minden kapcsolatot megszakítanak az egyházzal.

Ebben a cikkben körbejárjuk, hogy mi lenne az egyházi vezetők részéről a helyes hozzáállás azokban az esetekben, amikor bántalmazás történik a gyülekezetekben. Az Igéből is láthatjuk, hogy Istennek fontos a pásztorok integritása, a hívők testi-lelki biztonsága, illetve az egyetemes gyülekezet hitelessége a kívülállók előtti. Ezek pedig csakis abban az esetben valósulnak meg, ha a visszaéléseket nem a szőnyeg alá söpörjük, hanem biblikusan kezeljük. 

,, Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék.” Zsoltárok 94. 16-17.

Jogi háttér: mit mond a magyar törvény?

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a spirituális és érzelmi bántalmazás a magyar jogrendszer szerint is bűncselekménynek számíthat. Bár a jogszabályokban nem szerepel kifejezetten a "spirituális bántalmazás" kifejezés, több törvény is kiterjed ezekre az esetekre.

A gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI. törvény) világosan kimondja, hogy a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyeztető helyzeteket jelezni kell. Ez a törvény a pszichés bántalmazást ugyanolyan súlyúnak tekinti, mint a fizikait. A Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) szintén tartalmaz olyan tényállásokat, amelyek az érzelmi bántalmazás súlyosabb formáit büntetik, mint például a kényszerítés vagy a lelki zsarolás bizonyos esetei.

A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény kifejezetten nevesíti a lelki bántalmazást mint az erőszak egyik formáját. Ez a jogszabály így fogalmaz: "hozzátartozók közötti erőszaknak minősül az egy háztartásban élő személyek között, vagy a Polgári Törvénykönyv szerinti hozzátartozók, volt házastársak, volt élettársak között megvalósuló, a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére elkövetett testi, lelki, szexuális vagy gazdasági erőszak."

Ha valaki bántalmazásra utaló jelet észlel vagy ilyen bejelentést kap, törvényi kötelezettsége, hogy ezt jelezze a megfelelő hatóságoknak. Ez különösen igaz a gyermekek esetében. A gyermekvédelmi törvény jelzőrendszert hozott létre, amelynek tagjai – köztük szerepelnek az egyházi és vallási tevékenységet végző szervezetek munkatársai is – kötelesek jelezni a gyermekjóléti szolgálatnak, ha gyermek veszélyeztetettségét észlelik. E kötelezettség elmulasztása szakmai felelősségre vonással járhat.

Súlyosabb esetekben, amikor a bántalmazás bűncselekménynek minősül (például súlyos lelki kényszer, zaklatás), a Büntető Törvénykönyv 166. §-a alapján a feljelentés elmulasztása maga is bűncselekmény lehet, amely minden állampolgárra vonatkozik.

Fontos kiemelni: a lelkipásztoroknak, egyházi vezetőknek nem csak törvényi, hanem morális felelősségük is, hogy a bántalmazás ellen fellépjenek, vagy azt a megfelelő szerveknek jelentsék. Ha ezt nem teszik meg, azzal nemcsak a keresztény értékrenddel mennek szembe, hanem megsértik a polgári törvényeket is. Nézzük most meg, hogy az egyes magyarországi egyházak belső szabályozása hogyan kezeli ezt a kérdést.

,,Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR.” Péld. 17,16

Az egyházak belső szabályozása

Katolikus Egyház

A Katolikus Egyházban az utóbbi években – különösen Ferenc pápa 2019-ben kiadott "Vos estis lux mundi" ("Ti vagytok a világ világossága") kezdetű motu propriója óta – jelentősen megszigorodtak a visszaélések kezelésére vonatkozó előírások. Ez az apostoli levél kötelezővé teszi az egyházmegyék számára, hogy elérhető rendszereket hozzanak létre a visszaélésekkel kapcsolatos bejelentések fogadására. A dokumentum kimondja, hogy az egyházi személyeknek kötelességük jelenteni a tudomásukra jutott visszaéléseket.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ennek megfelelően minden egyházmegyében gyermekvédelmi referenst nevezett ki, és világos protokollt alakított ki a visszaélések kezelésére. Az egyházmegyei püspöknek kötelessége kivizsgálni minden bejelentést, és súlyos esetekben értesítenie kell a Szentszéket is.

Református Egyház

A Magyarországi Református Egyház (MRE) Törvénykönyve és Egyházfegyelmi Szabályzata előírja, hogy az egyházi tisztségviselők erkölcsi vétségeit ki kell vizsgálni. Az egyházmegyei és egyházkerületi bíróságok hatáskörébe tartozik ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása és szükség esetén szankciók kiszabása.

Az MRE-ben a presbitérium, az egyházmegyei és egyházkerületi tanácsok, valamint a Zsinat felelőssége a panaszok kezelése, a hierarchia különböző szintjein. A törvénykönyv szerint az egyházi bíróságok kötelesek eljárni, ha tudomásukra jut egyházi személy által elkövetett vétség.

Evangélikus Egyház

A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Törvénykönyve hasonló szabályokat tartalmaz. Az egyházi törvényszékek és fegyelmi bizottságok feladata a bejelentések kivizsgálása. Az egyház belső rendje szerint a püspökök és esperesek felelősek a lelkészi szolgálatot végzők felügyeletéért, és kötelesek fellépni, ha visszaélés gyanúja merül fel.

Az MEE 2016-ban külön figyelmet fordított a gyermekvédelemre, és kidolgozott egy részletes gyermekvédelmi szabályzatot, amely kitér a visszaélések megelőzésére, felismerésére és kezelésére is.

Baptista Egyház

A Magyarországi Baptista Egyház Szervezeti és Működési Szabályzata, valamint Etikai Kódexe szabályozza a lelkipásztori szolgálatot és az esetleges visszaélések kezelését. A baptista egyházban az egyházkerületi vezetőség és az Országos Tanács feladata a panaszok kivizsgálása.

A baptista egyház különös hangsúlyt fektet a gyülekezeti autonómiára, ugyanakkor a lelkipásztorok felszentelése és szolgálatának felügyelete központilag történik. A lelkipásztori etikai szabályzat kifejezetten tiltja a lelki hatalommal való visszaélést, és a Lelkipásztori Etikai Bizottság feladata az etikai vétségek kivizsgálása.

Pünkösdi Egyház

A Magyar Pünkösdi Egyház (MPE) belső szabályzatai és etikai kódexe előírja a visszaélések kivizsgálását. Az MPE struktúrájában a körzeti elöljárók és az országos elnökség felelőssége a panaszok kezelése.

Az MPE-ben az Országos Presbitérium feladata a lelkipásztorok fegyelmi ügyeinek kivizsgálása, és súlyos esetekben dönthet a lelkipásztori szolgálat felfüggesztéséről vagy megszüntetéséről is.

Hit Gyülekezete

A Hit Gyülekezete saját belső szabályozással rendelkezik, amely kitér a visszaélések kezelésére is. Az egyház hierarchikus felépítésű, az egyházvezetőség feladata a bejelentések kivizsgálása és kezelése.

Pontos, nyilvánosan hozzáférhető információ a Hit Gyülekezete ilyen irányú protokolljairól korlátozottan áll rendelkezésre, de az egyház etikai kódexe tiltja a lelki hatalommal való visszaélést és a manipulációt.

Összegzés

Mint láthattuk, mind a magyar jogszabályok, mind az egyházak belső rendelkezései előírják a visszaélések kivizsgálását. A spirituális bántalmazás nem csupán erkölcsi szempontból elfogadhatatlan, hanem jogi értelemben is lehet bűncselekmény, különösen akkor, ha kiskorúak is érintettek.

Az egyházi vezetőknek törvényi és erkölcsi kötelességük fellépni a bántalmazással szemben, és azt a megfelelő hatóságoknak jelezni. Aki ezt elmulasztja, maga is felelőssé válhat a bántalmazás folytatódásáért. Ez nem csupán belső egyházi ügy: a visszaélésekről tett bejelentéseket polgárjogi értelemben is komolyan kell venni.

Fontos, hogy az egyházak ne a saját hírnevük védelmét helyezzék előtérbe, hanem az áldozatok védelmét és a bántalmazás megállítását. Csak így lehet visszaszerezni a bizalmat, és csak így lehet valóban Krisztus tanítása szerint eljárni, aki maga is mindig az elnyomottak és kiszolgáltatottak védelmezője volt.

Bűncselekményt követ el az, aki tudomást szerez visszaélésről, és nem jelenti azt a megfelelő hatóságoknak. Ez alól az egyházi vezetők sem kivételek – sőt, pozíciójukból adódóan talán még nagyobb a felelősségük, hiszen ők azok, akik a gyülekezetek tagjai számára erkölcsi példaképként szolgálnak és akikre a hívek bizalommal tekintenek.

Végül nézzük meg, hogy maga az Úr hogy kezeli a vezetői visszaéléseket egy Ószövetségi példával. Ha Istennek ennyire fontos a híveinek biztonsága, nem kötelességünk-e nekünk is hasonlóan körültekintően eljárnunk és határozottan fellépni a bántalmazás valamennyi típusa ellen? 

,,Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledele lettek, úgy szétszóródtak.Ott bolyongott nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána eredjen, nincs aki megkeresse.

   Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az Úr igéjét: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –: Mivel préda lett a nyájam, mindenféle mezei vad eledele lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem eredtek a nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, ezért ti, pásztorok, halljátok meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük.” Ezékiel 34 1-10.