Isten hangja vagy elménk játéka? I. (A spirituális élmények és a mentális egészség határán)

A keresztény élet egyik legszebb ajándéka, hogy kapcsolatban lehetünk az élő Istennel. Ez a kapcsolat kétirányú: mi szólhatunk Hozzá, és Ő is szól hozzánk. De vajon honnan tudhatjuk biztosan, hogy amit hallunk, az valóban az Ő hangja?

Hívő életünk során különböző módokon tapasztalhatjuk meg Isten vezetését. Isten útmutatásának jele lehet békesség a szívünkben egy döntés kapcsán, vagy egy különösen megszólító igevers a reggeli csendességben, máskor egy testvér bátorító szava, vagy akár egy álom. Vannak, akik a körülmények különös egybeesésében látják meg Isten ujját, mások az igehirdetésen keresztül kapnak választ kérdéseikre. 

Bár ezek a természetfelett módok időről-időre előfordulnak az életünkben, Isten elsősorban úgy vezet minket, hogy lelkiismeretet, értelmet, józan ítélőképességet és különböző alapelveket adott nekünk a Szentíráson keresztül, amik alapján bölcs döntéseket tudunk hozni. Sajnos azonban előfordul, hogy egyes közösségekben ezt az utóbbi vezetési formát "másodrendűnek" tekintik, mintha csupán a természetfeletti jelek lennének "igazán" Istentől valók.

Ezért most azokról az esetekről szeretnénk írni, amikor tévesen tulajdonítunk valamit Isten hangjának. Szó lesz arról is, hogy vajon mi a helyzet akkor, amikor egy vezető pozícióban lévő személy teszi ugyanezt? Ezek nehéz kérdések, amelyekre nincs egyszerű válasz. Nem célunk megkérdőjelezni senki hitét vagy élményeit, inkább szeretnénk egy nyitott párbeszédet kezdeményezni erről a gyakran tabuként kezelt témáról.

A csoportnyomás ereje

Képzeljük el, hogy egy nagy családi ebéden vagyunk, ahol mindenki lelkesen dicséri nagymama főztjét. Mi azonban észrevesszük, hogy a leves sós... nagyon sós. De mivel senki más nem említi, lassan elhitetjük magunkkal, hogy talán mégsem az. Ez a jelenség, amit szociálpszichológiában konformitásnak nevezünk, sokkal erősebben hat ránk, mint gondolnánk.

Solomon Asch híres vonalhossz-kísérlete demonstrálta, hogy az emberek 37%-a hajlandó volt nyilvánvalóan helytelen választ adni, ha a csoport többi tagja is azt választotta. Ez a dinamika vallási közösségekben még erősebben működhet. Egy zárt gyülekezetben, ahol erős a "helyes" gondolkodásmód és viselkedés elvárása, könnyen előfordulhat, hogy valaki "tudja", milyen választ "kell" kapnia Istentől egy-egy helyzetben. Ilyenkor az imádság és igeolvasás már nem nyitott keresés, hanem inkább a várt válasz megerősítésének eszköze.

A People's Temple tragikus története jól példázza, hová vezethet ez a fajta csoportgondolkodás. Az 1950-es években Jim Jones lelkészként kezdte pályafutását, és kezdetben valóban pozitív célokért küzdött: fellépett a faji megkülönböztetés ellen, segítette a szegényeket, befogadó közösséget hozott létre. Idővel azonban egyre inkább kontrollálni kezdte követői életét. Azt állította, hogy különleges kapcsolata van Istennel, és egyedül ő tudja, mi szolgálja a közösség javát. Követői először csak kisebb dolgokban engedtek az irányításának: meghatározta, mit olvassanak, kivel barátkozzanak. Később azonban már a nagyobb döntésekben is feltétlen engedelmességet várt: sokan eladták házukat, és minden vagyonukat a közösségnek adták. A tagok között kialakult egy olyan légkör, ahol senki nem merte megkérdőjelezni Jones "isteni vezetéseit", még akkor sem, amikor azok egyre ijesztőbbé váltak. 1978-ban, Guyanában végül egy tömeges öngyilkosságba vezette követőit: több mint 900 ember - köztük 304 gyermek - halt meg ciánmérgezésben, mert elhitték, hogy ez "Isten akarata". Ez a történet szélsőséges példája annak, hogyan tud egy közösség a vezetője téves "isteni üzeneteinek" hatása alá kerülni, ha nem működik egészséges kritikai gondolkodás és amikor a kételkedést bűnnek bélyegzik.

Test, lélek, szellem határvidékén

A mentális egészség és az isteni vezetés kapcsolata különösen érzékeny terület, hiszen a történelem során számos olyan esettel találkozunk, amikor valaki mélyen meg volt győződve arról, hogy Istentől kapott üzenetet vagy elhívást, ám utólag felmerül a kérdés: vajon tényleg természetfeletti élményről volt szó? Két érdekes történelmi példa segíthet megérteni ezt a komplex kérdést.

Csontváry Kosztka Tivadar, a zseniális festő 27 évesen, gyógyszerészként dolgozva hallotta meg "a titokzatos égi hangot", a következő üzenettel: "Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél." Ez az élmény gyökeresen megváltoztatta az életét - felhagyott eredeti hivatásával, minden vagyonát festészeti tanulmányokra és utazásokra költötte, és rendíthetetlenül hitt küldetésében. Művészete valóban egyedülálló lett, ám viselkedése egyre különcöbbé vált: meg volt győződve róla, hogy ő a "Nap festője", különleges kapcsolatban áll az égiekkel, és olyan kijelentéseket tett, amelyeket isteni üzenetként értelmezett. Az utókor szerint azonban ezek a jelenségek nagy valószínűséggel hallucinációk voltak, ami ebben az esetben a skizotip személyiségzavar egyik megnyilvánulása. 

Hasonlóan Bingeni Szent Hildegárd, a középkor egyik legjelentősebb misztikusa, látomásairól vált híressé. Ezekben az élményekben gyakran látott vakító fényeket, geometriai mintákat, hallott égi hangokat és zenét, amelyeket mind Istentől jövő kinyilatkoztatásként értelmezett. Teológiai írásai és zenei művei ma is jelentős hatással bírnak. Oliver Sacks neurológus azonban rámutatott: ezek az élmények feltűnően hasonlítanak a temporális lebeny epilepszia során jelentkező aurákra. Az ilyen roham előtti időszakban az érintettek gyakran tapasztalnak intenzív spirituális élményeket, erős fény- és hangjelenségeket, és ezeket nagyon sok esetben természetfeletti eredetűnek tulajdonítják. A jelenség hátterében az agy temporális lebenyének fokozott aktivitása áll, ami az érzékelés és az érzelmi élmények felerősödésével jár.

Vajon hogyan viszonyuljunk az ilyen esetekhez? Előfordulhat, hogy egy alapvetően neurológiai vagy pszichiátriai jelenség vezet valakit mély spirituális felismerésekhez? És mi van akkor, amikor valaki egy tisztán biológiai eredetű élményt tévesen tulajdonít Istennek, és emiatt olyan útra lép, amely inkább eltávolítja Tőle? Előfordulhat, hogy egy jelenség egyszerre biológiailag magyarázható és spirituálisan jelentőségteljes?

Vegyünk egy példát: ha valaki epilepsziás roham előtti állapotában erős fényeket lát és hangokat hall, majd ezeket isteni jelként értelmezve olyan döntéseket hoz, amelyek sem őt, sem környezetét nem építik, akkor ott valószínűleg téves értelmezésről van szó. De előfordulhat az is, hogy valaki - bár az élmény neurológiai háttere ugyanaz - olyan felismerésekre jut általa, amelyek közelebb viszik Istenhez és növekedést hoznak a közösségnek is. A kulcs tehát nem feltétlenül az élmény eredetében van, hanem abban, hogy milyen gyümölcsöket terem.

Ugyanakkor óvatosnak kell lennünk: a történelem során sokan éltek át olyan neurológiai vagy pszichiátriai eredetű jelenségeket, amelyeket automatikusan Istennek tulajdonítottak, holott valójában ezek inkább az egészségi állapotuk tünetei voltak. Az ilyen téves értelmezések gyakran vezettek szélsőséges vallási meggyőződésekhez, elszigetelődéshez, vagy akár egész közösségek tévútra vezetéséhez. Éppen ezért fontos, hogy ne essünk abba a csapdába, hogy minden szokatlan élményt azonnal isteni eredetűnek címkézünk.

Képzeljük el elménket, mint egy nagy hangversenytermet, ahol egyszerre több zenész is gyakorol. Van, aki a főművet játssza - ez az isteni vezetés tiszta hangja. De közben más hangszerek is megszólalnak: saját vágyaink, félelmeink, előítéleteink, sőt a Sátán hazugságai is. Ahogy egy karmesternek meg kell hallania a vezető szólamot a kakofóniában, úgy nekünk is meg kell tanulnunk kiszűrni Isten hangját a többi zaj közül.

Mindez nem azt jelenti, hogy minden belső hangot vagy késztetést automatikusan kétségbe kellene vonnunk. Inkább arról van szó, hogy bölcsen kell kezelnünk ezeket az élményeket, és meg kell őket vizsgálnunk, ahelyett, hogy mindent azonnal isteni eredetűnek tulajdonítanánk.

Miért fontos mindezzel tisztában lennünk? Mert ez a tudás nem gyengíti, hanem épp ellenkezőleg: erősíti a hitünket. Ha ismerjük az elme működését és esetleges "torzításait", akkor biztosabb kézzel tudjuk szétválasztani azt, ami valóban Istentől jön, attól, ami csupán elménk játéka. Ez pedig különösen fontos akkor, amikor vezetői pozícióban lévő személyek "isteni vezetéseit" kell megítélnünk, hiszen döntéseik gyakran egész közösségek életét befolyásolják.

Néhány mentális állapot, amely befolyásolhatja az isteni vezetés észlelését:

Bár a következő mentális betegségek viszonylag ritkábban fordulnak elő, fontos tisztában lenni velük, hogy felismerjük a jeleit, amikor ezzel találkozunk. 

Pszichózis

Leírás: Olyan átmeneti vagy tartós eltorzult mentális állapot, melynek során az egyén érzelmileg kiüresedik, illetve elveszíti kapcsolatát a valósággal. Tarthat pár óráig, de akár napokig is. A pszichotikus állapotban lévő személy gyakran tapasztal hallucinációkat, téveszméket, és teljesen meg van győződve ezek valódiságáról. A vallásos témájú pszichózis is különösen gyakori. A pszichózis lehet más mentális betegség (skizofrénia, bipoláris zavar stb.) része, de állhat önálló kórképként is. 

Példa: Dr. Clara Germain esete jól szemlélteti ezt a jelenséget. A francia pszichiáter 2008-ban publikálta saját történetét, amelyben részletesen leírta, hogyan élte át első pszichotikus epizódját egyetemista korában. Az addig kiváló eredményekkel tanuló orvostanhallgató hirtelen azt kezdte állítani, hogy Isten különleges feladattal bízta meg: minden beteget meg kell térítenie, még ha ez az orvosi hivatása feladásával is jár. Otthagyta az egyetemet, minden megtakarítását vallási könyvekre és evangelizációs anyagokra költötte. Családja már csak akkor tudott segíteni neki, amikor már hajléktalanként élt Párizs utcáin, azt állítva, hogy "Isten így vezeti". Megfelelő kezelés után felépült, befejezte tanulmányait, és ma már praktizáló pszichiáterként segít sorstársainak. Bár továbbra is gyakorló katolikus maradt, képessé vált különbséget tenni a valódi hit és a betegsége tünetei között.

Skizofrénia

Leírás: Olyan mentális betegség, amely során az érintett személy realitásérzéke jelentősen megváltozik. Gondolkozásmódja, érzelmei és cselekedetei jelentősen torzulnak, gyakran a személy nonverbális kommunikációja, öltözködése is bizarrá válik. Emellett ebben az állapotban gyakran lép fel pszichózis, aminek jellemző tünetei közé tartoznak a hallucinációk (különösen hanghallucinációk), a téveszmék, és az a képesség, hogy olyan összefüggéseket lát meg dolgok között, amelyek valójában nem léteznek. A betegség együtt járhat azzal, hogy az érintett személy úgy érzi, különleges kapcsolata van egy felsőbb hatalommal.

Példa: Az 1800-as évek végén élt James Matthews,i azt állította, hogy Isten rendszeresen beszél hozzá légpumpákon keresztül. Részletes leírásokat készített ezekről a "beszélgetésekről", és meg volt győződve róla, hogy küldetése van: az emberiséget kell figyelmeztetnie a közelgő végítéletre. Bár korábban sikeres könyvelőként dolgozott, ez a meggyőződése teljesen megváltoztatta az életét: felhagyott munkájával, családját elhanyagolta, és ideje nagy részét "isteni üzenetek" lejegyzésével töltötte. Az orvosok később megállapították, hogy vallási témájú paranoid skizofréniában szenvedett.

Bipoláris zavar

Leírás: Olyan hangulatzavar, amelyben depressziós és felfokozott (mániás) időszakok váltják egymást. A mániás fázisban az általánosan emelkedett hangulat és magas energiaszint mellett gyakori lehet egyfajta felfokozott vallásosság is, aminek része lehet a "kiválasztottság érzése", valamint annak a megélése, hogy különleges kapcsolatban állnak Istennel. Ilyenkor az érintettek hozhatnak olyan hirtelen, nagyszabású döntéseket, amelyeket isteni vezetésként élnek meg.

Példa: Egy amerikai lelkész szolgálata során többször átélt mániás epizódokat. Ezekben az időszakokban azt állította, hogy Isten közvetlenül beszél hozzá, és grandiózus terveket készített a gyülekezet fejlesztésére. Egyszer például "isteni utasításra" hivatkozva kezdeményezte egy hatalmas templomkomplexum építését, amihez a gyülekezet minden tartalékát felhasználta, sőt, jelentős hitelt is felvett. A projekt végül félbemaradt, amikor a lelkész állapota stabilizálódott, de addigra a közösség súlyos anyagi válságba került.

Paranoid személyiségzavar

Leírás: Az érintettek állandó gyanakvással és bizalmatlansággal viszonyulnak másokhoz, mindenhol összeesküvést és ártó szándékot látnak. Paranoid gondolkodásmód időnként mindenkire jellemző lehet, azonban paranoid személyiségzavarról akkor beszélünk, ha a gyanakvás az egyén egész életén át fennálló mintaként van jelen és jelentősen befolyásolja a mindennapjait. Vallási környezetben ez olyan formát is ölthet, hogy bizonyos embereket vagy csoportokat "démonikusnak" vagy "Isten ellenségének" bélyegeznek. 

Példa: Egy gyülekezeti vezető fokozatosan kezdte "leleplezni" a gyülekezet tagjait, azt állítva, hogy Isten megmutatta neki, kik azok, akik "titokban az ördögnek szolgálnak". Minden kritikát "szellemi támadásként" értékelt, és végül egy olyan rendszert épített ki, ahol a tagoknak rendszeresen "bizonyítaniuk" kellett hűségüket különböző próbatételekkel. A közösség végül kettészakadt, amikor néhányan felismerték, hogy a vezető "isteni kijelentései" valójában paranoid téveszmék.

Borderline személyiségzavar

Leírás: Jellemzője az érzelmi instabilitás, a gyenge alapokon álló identitás, a fekete-fehér gondolkodás, és az intenzív, de instabil kapcsolatok. Az érintettek spirituális életére szintén jellemző lehet a szélsőséges ingadozás: egyik pillanatban mély, misztikus élményeket élnek át, a következőben pedig teljesen elfordulnak a hittől.

Példa: Rachel Wilson, egy amerikai keresztény író 2019-ben megjelent önéletrajzi könyvében ("Waves of Faith") részletesen dokumentálta saját küzdelmét. Egyik nap azt élte meg, hogy Isten személyesen szól hozzá és különleges elhívása van a szolgálatra, másnap pedig már arról volt meggyőződve, hogy Isten teljesen elhagyta őt. Ez a szélsőséges ingadozás alapjaiban rengette meg gyülekezeti kapcsolatait: voltak időszakok, amikor teljes odaadással szolgált, "prófétai kijelentéseket" osztott meg és dicsőségről dicsőségre járt, majd hirtelen hetekre eltűnt a közösségből, mert úgy érezte, "Isten elfordult tőle". Diagnózisa és kezelése után könyvében őszintén ír arról, hogyan tanulta meg különválasztani a borderline személyiségzavar tüneteit a valódi spirituális élményektől.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a mentális problémák bár jelentős nehézségeket okoznak, ha felismerésre kerülnek, akkor kezelhetők, és az érintettek többsége teljes, értékes életet élhet a megfelelő segítséggel. A veszély akkor jelentkezik, amikor valaki tévesen isteni eredetűnek tulajdonítja őket, és nem tudja elkülöníteni a pszichés betegségeket a valódi természetfeletti élményektől. 

Ha megéltél hasonlókat, és nem vagy biztos abban, hogy amit a gyülekezetedben vagy saját életedben tapasztalsz, az isteni eredetű vagy más forrásból ered, érdemes konzultálnod olyanokkal, akik ebben a kérdésben a segítségedre lehetnek. A mentális problémák diagnosztizálása szakpszichológusi, illetve pszichiátriai kompetencia, a spirituális kérdésekben pedig egy lelkész vagy teológus lehet a segítségedre. 

,, … mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. “ 1 Thesszalonika 5:21-23 

Hasznos irodalom:

• BNO 10 (Betegségek Nemzetközi Osztályozása): Animula KIadó, 2004