Van-e szabadságod döntést hozni?

 

Bántalmazó kapcsolatokban elveszik az ember autonómiáját, korlátozzák az egyén szabadságát. Ahogyan minden másnak, természetesen ennek is vannak szintjei és fokozatai. Ha valakit zsarolnak, fenyegetnek, akkor abból elég gyorsan következik, hogy ott a döntési szabadság korlátokba ütközik, vagy legalábbis a bántalmazó ezt szeretné elérni. Ám mi van akkor, ha mindez nem nyíltan, hanem bájos külsőségekbe csomagoltan zajlik? Hogyan lehet észrevenni, hogy ha már nem szabad döntéseket hoznia az érintettnek bizonyos témákban?

A manipuláció éles fegyver, ami sok harctípusban hasznosnak mutatkozik. Használj igazságmorzsákat, élj vissza a másik bizalmával, és szavakkal kommunikálj mást, mint amit a cselekedeteiddel képviselsz. Ha mindezt úgy tudod tenni, hogy a másikkal elhitesd, hogy a te akaratod az övé (azaz a saját vágyaidat ráerőlteted másra annak tudta nélkül), akkor nyert ügyed van. Bár az áldozat szorongással és adott esetben depresszióval, bűntudattal fog küzdeni a meghasonlás miatt, sajátjaként tekint majd a célra, amit kívülről elé tettek. Sőt, még az is előfordulhat, hogy erélyesen fellép azokkal szemben, akik attól el akarják tántorítani, annyira magáénak érzi már az elveket, amiket ráhúztak.

Hol érhető tetten ebben a történetben a döntési szabadság korlátozása? Ott, hogy a rendszer foglya bár látni fogja az útelágazásokat maga előtt, mégsem lesznek előtte nyitottak a különböző lehetőségek - azt leszámítva persze, amit a rendszer sugall. Egy hasonlattal ezt a következő módon lehetne szemléltetni: az egyén lát maga előtt három ösvényt, de ebből az egyiktől azért fél, mert ha arra lépne, akkor ott biztosan mérges kígyók marnák meg, a másiktól meg azért, mert akkor meg bizonyára egy szakadékba zuhanna bele. Így maradt a harmadik opció, azaz egyetlen lehetőség a háromból. Tehát látja az utakat (és ez itt a becsapás, hogy nem a lehetőségek észrevételétől van elsősorban megfosztva!), de mégsem képes más döntést hozni, mint amit a mérgező kapcsolat diktál, mert eltorzították előtte az alternatív lehetőségeket. Az egészben az a legszomorúbb, hogy mindez sokszor úgy zajlik le, hogy az érintett észre sem veszi. Mivel a rendszer által preferált úton kívül a többi mind le van járatva (mégis ki akarna önszántából leesni egy szakadékon?), így nem olyan feltűnő, hogy a döntést nem az áldozat hozza, hanem ő csak rálép a számára kijelölt útra. Természetesen a valóságban nem kígyókkal és szakadékokkal példálóznak, hanem sokszor magával Istennel (“ha nem vagy minden vasárnap a saját gyülekezetedben, el fogsz tőle távolodni”, “ha a gyülekezeti alkalom helyett a világi programot választod, le fogsz zülleni”, stb.), ráadásul egy leuraló gyülekezet esetében már megtanultad, hogy ha nem döntesz “helyesen”, akkor meg fognak büntetni (például megszégyenítéssel, kiközösítéssel, rágalomhadjárattal).

Honnan tudhatod meg, ha érintett vagy a témában? Ahogyan az előbb szerepelt, ez sokszor nem nyílt játszma, mert a manipuláló fél arra épít, hogy sajátodnak érezd az elveket, amikkel lekorlátol. Emiatt nehéz választ kapni a kérdésre, viszont az legyen a szemed előtt, hogy az ÚRnak minden lehetséges: ha őszinte szívvel fordulsz hozzá, akkor Ő képes megmutatni számodra azokat a falakat, amik miatt nem látod járhatónak magad előtt az ösvényeket.

 

“Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek”

/2 Korinthus 10:3-5a/

 

Zárásul figyelmedbe ajánlom ezt a néhány kérdést, amelyek segíthetnek rámutatni arra, hogy mennyire vagy érintett/van-e érintettséged ezen a területen.

   
Minden alkalommal, amikor döntést hozol, szabadnak érzed-e magadat arra, hogy bármelyik lehetőséget válaszd? Vannak-e előtted tiltott választások?
      
Mennyire veszel észre magadon szorongásra, depresszióra utaló jeleket? (Sokszor a szervezet ezekkel figyelmeztet, hogy valami nincsen rendben.)
     
Amikor ismert a tekintélyszemély preferenciája egy adott területen, mennyire vagy szabad arra, hogy attól eltérő módon dönts?
     
Szabadnak érzed-e magadat arra, hogy a tekintélyszemélynek őszintén megmondd a véleményedet, ha az eltér az övétől? Kell-e valami retorzióra számítanod, ha ezt megteszed?
       
Vannak-e egyáltalán véleménykülönbségek közted és a tekintélyszemély között? (Mivel sok bántalmazó közösségben célul tűzik ki az uniformitást, az is megtörténhet, hogy már nincsenek különbözőségek, annyira sikerült mindenkit a rendszer képére alakítani.)

Ha most arra jöttél rá, hogy döntéseid meghozatalában nem vagy szabad, ne keseredj el. Kérj az ÚRtól bölcsességet, és merj kilépni, tanácsot, segítséget kérni másoktól. Van helyreállás és gyógyulás ezen a területen is. Bátorítson az, hogy csak az lehet szabad, aki felismerte azt, hogy egy ketrecbe van zárva, és elkezdett vágyni a kinti világosságra. Az igazsággal való szembesülés fájdalmas lehet, de szükség van rá ahhoz, hogy tovább tudj haladni azon az úton, amelyre Krisztus elhívott.

 

“Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”

/Galata 5:1/