Mit jelent a megbocsátás?

 

A megbocsátás lényege

A megbocsátás nem arról szól, hogy megpróbáljuk elnyomni a fájdalmunkat, vagy szőnyeg alá söpörjük a sértéseket. Azt sem jelenti, hogy többé nem tartjuk helytelennek a bűnös viselkedést. Sőt, bizonyos esetekben még a kapcsolat helyreállását sem hozza magával. A megbocsátásnak az a valódi jelentése, hogy elengedjük a bosszúvágyunkat és átadjuk Istennek az igazságszolgáltatást, ahelyett, hogy keserűvé válnánk, vagy mi állnánk bosszút magunkért. Attól, hogy megbocsátunk valakinek, továbbra is átélhetjük a fájdalmunkat, megvédhetjük magunkat a további támadásoktól, valamint szánhatunk időt a szükséges gyógyulásra.

Honnan meríthetünk erőt a megbocsátásra?

Ha valamilyen sérelmet követtek el ellenünk, legyen az egy egyszeri esemény vagy bántások sorozata, csak rajtunk múlik, hogy hogyan reagálunk rá. Bár ez egyáltalán nem könnyű, keresztény emberként felszólítást kaptunk arra, hogy Krisztusra tekintve megbocsássunk az ellenünk vétő(k)nek. Még akkor is meg tudjuk ezt tenni, ha soha nem kértek tőlünk bocsánatot. Egyes világi nézőpontok szerint bizonyos súlyos bántásokat lehetetlen megbocsátani, azonban hívőként képesek lehetünk erre, mert azzal a kimondhatatlan előnnyel élünk, hogy tudjuk: az igazságszolgáltatás nem a mi kezünkben van. Az igazságérzetünk jogosan jelez, hogy nem járhat következmények nélkül a sértés, mégis elengedhetjük a bosszúvágyunkat, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy Isten minden esetben igazságot fog szolgáltatni. Amennyiben a sértő fél megtér és megbánja bűneit, Krisztus keresztáldozatára tekintve megbocsát számára az Úr - annak ellenére, hogy minden bizonnyal lesznek bizonyos következményei a bűnének. Amennyiben elutasítja a bűnbánatot, az Úr más módon és időben fog igazságot szolgáltatni számára. Azonban senkinek se kívánjuk, hogy ilyen módon tapasztalja meg az Úr ítéletét, kövessen el bármilyen súlyos vétket is.

,,Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen." Ezékiel 33:11

A megbocsátásban rejlő erő 

A mi feladatunk tehát egyedül a megbocsátás és a gyógyulásunkba fektetett munka. A többit bátran Istenre bízhatjuk, ugyanis Ő sokkal jobban érti a dolgát ezen a területen, mint mi. Hogyan is nézhetné egy irgalmas Isten tétlenül, ha bárkit jogtalanul bántanak? Az Úr nem dugja be a fülét a segélykiáltásunkra, hatalmas erejével képes arra, hogy megszabadítson az elnyomásból. Az irántunk való szeretete arra ösztönzi, hogy megvédjen és felépítsen minket. Az ellenünk elkövetett bűnnel pedig akkor és úgy fog bánni, ahogy azt a legtökéletesebbnek látja. Könnyen lehet, hogy miközben egy súlyos sérelmet, vagy hosszútávon elhúzódott bántalmazást megbocsátunk, a saját életünkben is felnyitja a szemünket olyan bűnökre, amiket addig észre sem vettünk és esetleg a gyógyulásunkat hátráltatták. Ne hagyjuk tehát veszni a lehetőséget: válasszuk a megbocsátást és az ezzel járó lelki békességet a bosszúállás és keserűség helyett, a többit pedig bízzuk az Úrra.

,, Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr." Róma 12:17-19