Eltorzult nőideálok - csak segítőtárs?

 

Nagy teret hódított az a minden témára kiterjedő radikális keresztény felfogás, amely központi szerepet foglal el sok bántalmazó közösségben. Eszerint a jó hívő élete minden perce és minden részlete kizárólag “keresztény” tevékenységekből áll. Néhány példa szemléltetésként: ha van szabadidőd (ami inkább ne is legyen), akkor Bibliát olvasol, vagy valamilyen “szent” elfoglaltságot űzöl; ha világiakkal beszélgetsz, akkor abban minden esetben szerepelnie kell az evangéliumnak, illetve ha zenét hallgatsz, filmet nézel, az csak keresztény tartalom lehet. Ezekről az erős, sokszor szélsőséges irányba elmenő irányokról egy következő cikkünkben fogunk részletesebben írni. A mostani téma az, hogy erről a tőről milyen kártékony és romboló nőideál fakad, ami sok hölgy életét keserítette/keseríti meg.

    A szellemi leuraláson alapuló gyülekezetekben negatív hangsúllyal hangozhat el az a kijelentés, hogy “a nő a segítőtársa a férfinak, és nem fordítva”. Többek között ebből az alapgondolatból kiindulva születhetett az a nézet, hogy az ideális nő egyedülállóként minden idejét a szolgálatoknak szenteli, feleségként pedig beáll a férje tekintélye alá, gyereket nevel, házat takarít, egyfajta kisegítő szerepben jelenik meg a családban. Mindent megtesz azért, hogy a párja a szolgálatban és a hivatásában előre tudjon menni. Bár szóban elhangzik, hogy a férfi és a nő egyenértékű, a cselekedetek terén ez a legtöbbször nem jelenik meg. A nők vágyai, érzései, gondolatai valahol útközben elvesznek, és (a nézet által idealizált esetben) egész életüket a férj támogatásának szentelik. Sajnos sok ilyen közösségben a házasságokban megjelenő érzelmi és szellemi bántalmazást természetes viselkedésmódoknak veszik, és mivel már elszakadtak a realitástól, nem veszik észre, hogy amit képviselnek, az egy egészséges identitású ember számára taszító.

A következőben nézzük meg, hogy mit ír a Biblia a segítőtárs szerepről. Látni fogjuk, hogy ez nem egy kicsinyítő, degradáló jelző, és hogy a nők értékét és jogait a Szentírás nem helyezi a férfiak mögé.

Tekintsük a Bible Project cikkének ide vonatkozó részeit. A teljes írás angolul itt érhető el:

 https://bibleproject.com/articles/romantic-relationships-in-the-bible/

“A teremtéstörténetben (1Mózes 1) azt olvassuk, hogy Isten szavából állt elő a mindenség. Ezután egy fákkal, folyókkal és állatokkal teli kertbe kerülünk (1Móz 2). A szerzők újra és újra bemutatják, ahogy Isten "jónak" (héberül: tov) nyilvánítja alkotásait, egészen addig, amíg meg nem látja az embert (héberül: adam) egyedül. Ekkor Isten azt mondja, "nem jó" az embernek egyedül lenni (1Móz 2:18). De miért?

Isten úgy oldja meg a problémát, hogy először “kettéosztja” Ádámot (1Mózes 2:21). Gyakran beszélünk erről úgy, mintha Isten elvett volna egy bordát Ádámtól, és abból teremtette volna Évát, de a héber tsela szó (melyet gyakran "bordának” fordítanak) a Szentírás egyetlen más szakaszában sem szerepel anatómiai értelemben. Az 1Mózes 2. fejezetén kívül a kifejezést főként a sátor vagy a templom építészetének leírására használják (pl. 2Mózes 25-38; 1Királyok 6-7; Ezékiel 41). A bibliai szerzők a tselát a szövetség ládájának két felére, a templom két felére és az új Jeruzsálem két felére használják. Tehát Isten Éva megteremtése egy olyan folyamat, amikor Ádámot kettéosztja, majd Évát az egyik feléből építi fel. Két ember portréját kapjuk, akik mindketten egy egységes egész egyik felét alkotják, és mélyen függnek a másiktól.

Azután Isten az asszonyt "'ezer kenegdonak" nevezi. A héber 'ezer szót "segítségnek" is fordíthatnánk, de nem azt jelenti, amit gyakran feltételezünk. Az 'ezer nem annyira egy kisebb "segéd" vagy "segítő", mint inkább valaki, aki kölcsönösen a "nélkülözhetetlen másik", egy erős és bölcs vezető szerepét tölti be, aki nélkül nem történhet meg a kívánt jó. A Bibliában az egyetlen másik szereplő, akinek ez a cím ('ezer) megadatott, maga Isten. Nem egy átlagos segítő, igaz?

A második héber szó (a kenegdo) mélyebb megértéséhez tekintsük a következő igeverset. Az 1Mózes 2:18 hasznos újrafogalmazása lehet a következő: "Nem jó az embernek, hogy  magányos legyen. Olyan valakit fogok teremteni, aki megszabadítja őt attól, hogy egyedül képtelen teljesíteni az isteni megbízatást; olyasvalakit alkotok, aki tükröt tart neki".

A bibliai szerzők úgy mutatják be ezt a két ember közötti összetartozó, egységes kapcsolatot, mint Isten jó tervét az emberiség számára. Az 1Mózes 2:24-ben szereplő "egy test" túlmutat a szexuális aktusból fakadó egyesülésen (bár ez az egyik módja az egy test egységének megtapasztalásának). Miben különbözik tehát ez az elképzelés a "te egészítesz ki engem" érzéstől?

Ádám és Éva nem azzal "egészítik ki" egymást, hogy kielégítik egymás személyes vágyait, hanem azzal, hogy megbonthatatlan partnerekké válnak, akik a másik jólétét keresik. A romantika mai népszerű felfogása ritkán jut túl a szerelem "kielégítem a vágyaimat" értelmezésén. A Teremtés könyvének (Mózes 1. könyvének) szerzői azonban úgy írják le a szeretetnek ezt a "megbonthatatlan társak" értelmét, mint az emberi boldogulás és a tov - magának a teremtés a jósága és helyes működése - alapját.

Az 1Mózes 2. fejezetének utolsó versében felfedezzük, hogy a férfi és a nő meztelen és szégyentelen volt - ez a tiszta bizalom, a nyitottság, a sebezhetőség és a biztonság képe. Amikor valaki valóban egyesül a másikkal, nincs szükség önvédelemre vagy egy hamis én kivetítésére. Nem volt semmi rejtegetnivalójuk, nem voltak titkok vagy hazugságok közöttük, nem volt hatalomvágy, hierarchia vagy visszaélés. Ehelyett a béke és a szeretet határozta meg kapcsolatukat.”

Ezek után a sorok után talán már mélyebb és árnyaltabb képünk lehet arról a bizonyos segítőtárs szerepről, amely miatt (azt félremagyarázva) többen jogosnak tartják a nők leuralását. Zárásul tekintsük a következő igeverset: “Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad” (1Mózes 3:16). Ezek a sorok a bűnbeesést követően hangoznak el, mintegy az Isten ellen való lázadás büntetéseként. A férfi és nő közötti hieararchia, egymás leuralása és elnyomása nem egy követendő példa, és az Ige ezt teljesen egyértelműen kifejezi. Akkor miért akarnánk egy olyan modellt működtetni, ami szemben áll Isten akaratával, és amiben az egyik fél súlyosan és maradandóan sérül testében, lelkében? Fogadjuk el, hogy testfelépítésében, érzelmi működésében, gondolkodásmódjában a két fél különbözik egymástól, de ezzel egyidőben a férfi és a nő teljesen egyenértékű: a nőnek ugyanúgy vannak jogai, vágyai, álmai, mint a másik félnek.

Ha nem tudod biztosan, hogy te ebben a témában hol tartasz, akkor gondolkodj el a következő kérdésen. Mennyire érzed helyénvalónak, hogy egy férfi a felesége és családja támogatása okán visszalépjen a nagyobb felelősséggel járó pozíciókból a munkahelyén, szolgálataiban, valamint feladja hobbijait, jövőről alkotott terveit, hogy a párja jobban ki tudjon teljesedni? Mást válaszolnál-e, ha mindezt a feleség tenné meg a férj kedvéért?