Személyiségzavar vagy bántalmazás? - a dark triad nyomában

Fontos megjegyzés: a következő cikk nem alkalmas diagnózis felállítására. Célunk, hogy közérthető információkat nyújtsunk az érintetteknek a személyiségzavarokról, és azok bántalmazó közegekben való felismeréséről. 

Honnan ismerhetjük fel, hogy bántalmazással vagy személyiségzavarral állunk szemben? 

Annak ellenére, hogy a legtöbb pszichológiai betegség inkább az áldozattá, mintsem a bántalmazóvá válást segíti elő, léteznek olyan pszichés rendellenességek, amik hajlamossá tehetnek elnyomó viselkedésre.

A pszichológiai szakirodalmon belül megkülönböztetünk enyhébb neurózisokat és súlyosabb személyiségzavarokat. Az előbbiek közé soroljuk például a hangulatzavarokat, mint a depressziót vagy szorongást. Az ezekben szenvedők érzik és tudják, hogy mentális működésük felborult, ezért általában maguk keresnek segítséget tüneteik enyhítésére. Ezzel szemben a személyiségzavarban szenvedők nem észlelik, hogy rendellenesek lennének a pszichés reakcióik, így az ebből fakadó konfliktusokért és kudarcokért akarva-akaratlanul környezetüket okolják. Ezért átalában hozzátartozóik szenvednek a tüneteik miatt és ők fordulnak pszichés támogatásért. Cikkünkben elsősorban a hozzátartozókhoz szeretnénk szólni, akik komoly szenvedéseken mehetnek át, akkor pedig bizonyosan, ha a személyiségzavarhoz bántalmazó attitűd is társul. Fontos megjegyezni, hogy semmilyen pszichés betegség nem tesz bántalmazóvá senkit, az elnyomó viselkedés mindig szabad választás következménye. Azonban nem szeretnénk azt sem elhallgatni, hogy léteznek olyan pszichés problémák, amelyek önmagukban is jelentős károkat tudnak okozni, mind az ebben szenvedők, mind környezetük életében. 

Mik azok a személyiségzavarok?

A személyiségzavarok definíciójához nézzük meg röviden a BNO-10, vagyis a Betegségek Nemzetközi Osztályozása című zsebkönyv ide tartozó fejezetét:

,,(A személyiségzavarokban) az egyén rá jellemző életmódja, valamint önmagához és másokhoz való viszonyulási módja nyilvánul meg. Néhány ilyen jellemvonás vagy viselkedési séma egészen korán kialakul az egyén fejlődése során, részben szociális élmények, részben alkati tényezők hatására, míg másokra az élet későbbi szakaszában teszt szert a személy. Ezek extrém vagy szélsőséges variációit képviselik azoknak a módoknak, ahogy az adott kultúrában a személyek látják a dolgokat, gondolkodnak, éreznek és viszonyulnak másokhoz. A viselkedés ezen sémái stabilak, és áthatják a viselkedés és a pszichés funkciók különböző területeit. A személyiségzavarok gyakran, de nem mindig, változó fokban társulnak szubjektív szenvedéssel és közösségi feladatmegoldási nehézséggel.” 

Személyiségzavarról tehát akkor beszélhetünk, ha korán kialakuló, állandó, és az élet minden területén megnyilvánuló diszfunkcionális vonások vannak jelen egy személynél. Az a mód, ahogyan egy ilyen zavarban szenvedő egyén önmagát és környezetét látja, egy torzított képet mutat, így érzelmei, gondolatai és cselekedetei eltérnek a megszokottól.

Szélsőséges megközelítések

Az egyik hiba, amibe eshetünk, amikor a bántalmazási dinamikát vizsgáljuk, hogy egyáltalán nem tulajdonítunk jelentőséget a pszichés rendellenességeknek. Így nem vesszük észre, hogy a különböző mentális zavarokhoz különböző bántalmazási stílus társul. Annak ellenére, hogy a népszerű irodalom sokszor sztereotípiákra építve és bizonyos jellemzőket túl vagy alul hangsúlyozva ír a jelenségről, valóban létezik például kifejezetten nárcisztikus személyiségzavarral élőkre jellemző bántalmazási stílus.  A másik véglet, hogy elcsúszik a fókuszunk a pszichés zavarok irányába, aminek az lesz az eredménye, hogy a betegség nevében mentséget keresünk a bűnre. Egyik véglet sem egészséges, mert kizárja a valóság különböző aspektusait. Léteznek komoly pszichés zavarok, és létezik önző, elnyomó viselkedés, és ez a kettő jelen lehet párhuzamosan egy ember életében. 

A sötét hármas

A mostani cikkben azokról a személyiségzavarokról szeretnénk pár szót ejteni, amelyeket a pszichológiai irodalom sötét hármasként (dark triad) ismer. Már az elnevezés is beszédes, ugyanis olyan zavarokról van szó, amik megnehezíthetik az egyén társadalomba való beilleszkedését, valamint interperszonális kapcsolatait. Ezekre a rendellenességekre az empátiahiány, egocentrikus gondolkodásmód, grandiózus énkép, valamint uralkodásra való hajlam jellemző. Ide soroljuk a narcisztikus, illetve az antiszociális személyiségzavart, valamint a machiavellizmust. Újabban a szadisztikus késztetésekkel járó zavarokat is ide szokták venni. Annak ellenére, hogy mindegyik pszichológiai zavarnak létezik genetikai háttere, fontos kiemelni, hogy az, hogy ezek a tulajdonságok milyen mértéket öltenek valakinek az életében, már több faktoron múlik. Nem elhanyagolható a neveltetés szerepe, valamint a személy egyéni döntései, amelyek befolyásolják, hogy hajlamait milyen irányban kamatoztatja. Mindegyik fent említett személyiségzavarnak van számos előnye, különben nem maradtak volna fenn az évek során. Az antiszociális személyiségzavarral (köznapi nevén pszichopátia) élő személyek például kiváló kommunikátorok, és annak ellenére, hogy maguk kevés érzelmet élnek át, jól kiismerik magukat mások érzelmeiben. Ez önmagában még semleges vonás, viszont ezáltal könnyen képesek másokat befolyásolni, amit gyakran manipulációra használnak. Így válhat egy alkati adottság romboló vagy építő tulajdonság egyes emberek életében. A legjobb példa erre Pál apostol története, ugyanis még világi szerzők is kiemelik, hogy Saul nem mindennapi lelki adottságokkal rendelkezett. Radikális természete és teherbírása már megtérése előtt szembetűnő volt. A kérdés csupán az, hogy ezeket a tulajdonságait a világosság vagy a sötétség szolgálatába fogja-e állítani. Ugyanígy kell gondolkoznunk a legsötétebb személyiségzavarokról is. Nem az a kérdés, hogy valaki rendelkezik-e ezekkel vagy sem, hanem, hogy adottságainak tudatában milyen döntéseket hoz. Az erkölcsi faktorok kezelésének a hiánya az oka többek között annak is, hogy a pszichológusok értetlenül állnak a sötét hármas előtt: a legtöbb pszichoterápia ugyanis hatástalannak bizonyul ezekben a zavarokban, szemben más, könnyebben kezelhető pszichés elakadásokkal. A valódi probléma ugyanis egészen máshol keresendő, amihez szükséges fellapoznunk a Bibliát. 

Komplex megközelítés

A sötét hármasba tartozó személyiségzavarokat külön-külön egy következő cikkben fogjuk ismertetni, jelenleg azt szerettük volna kiemelni, hogy a bűnbeesés óta egy tökéletlen világban élünk, amiben igen komoly betegségek fordulnak elő, nemcsak fizikai, hanem lelki téren is. Ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy bár senki sem lehet hibás azért, hogy milyen adottságokkal vagy hiányosságokkal született, mégis felelős a döntéseiért. Ez az a pont, ahol a pszichológia és a teológia összeér: a mentális betegségeket ugyanis lehetetlen csak az egyik, vagy a másik nézőpontból gyógyítani. Minden esetben szem előtt kell tartani, hogy egy betegség súlyosbodásában közrejátszik a biológiai meghatározottságon és a környezet szerepén kívül a bűn jelenléte. Ezalatt bizonyos esetekben a saját meg nem bánt bűneinket kell érteni, más esetekben az ellenünk elkövetett bűnöket, amelyek szintén akadályozhatják a gyógyulást. Amennyiben például bántalmazó környezetben élünk vagy nőttünk fel, elkerülhetetlen, hogy a mentális egészségünk ne lássa kárát. Tehát ha mások bűnei miatt szenved valaki, felelőtlenség elvárni, hogy fizikai és lelki egészsége megfelelően funkcionáljon a bántalmazás megszüntetése nélkül. Erre azonban egy másik cikkben fogunk kitérni. Most elég talán azt megjegyezi, hogy számos faktor együttes jelenléte játszik szerepet egy-egy mentális betegség kialakulásában, amiknek a feltárása és kezelése komoly szakmai felkészültséget igényel.

Mit tehet az áldozat? 

Azoknak az áldozatoknak, akiknek bántalmazója vélhetően valamilyen személyiségzavarban szenved, nem azt a kérdést kell feltenniük, hogy az illető tehet-e betegségéről. Természetesen nem felelős azért, amilyen pszichés nehézségekkel él, ezek háttérben a legtöbb esetben komoly traumák vagy genetikai okok állnak. Sokszor az sem elvárható, hogy a pszichésen sérült személy beismerje, hogy segítségre szorul, ugyanis a betegségbelátás hiánya alapvető diagnosztikus kritérium a személyiségzavarokban.  Amit azonban egy hívő személy esetében elvárhatunk, hogy hallgasson a lelkiismeretére és a Szentlélek vezetésére, amikor ártó tendenciáival szembesül. Amennyiben ezt elutasítja, azt nem a pszichés betegség teszi vele: ez már egy szabad döntés, a bűnös emberi természet eredménye. A bántalmazó viselkedés nem pszichés probléma miatt alakul ki, hanem azért, mert az elnyomó mások felé helyezte önmagát, tehát elutasította a megalázkodást Isten és emberek előtt. Ebből kifolyólag saját érvrendszerét és életmódját kifogásolhatatlannak tartja és kizárja annak a lehetőségét, hogy hibát követhet el. Így lelkiismerete fokozatosan eltompul és idővel vakká válik saját hibára. Bármennyire abszurdnak tűnik, pontosan az erkölcsi tévedhetetlenség érzése adja a szellemi bántalmazás alapját.

Amennyiben a fent említett személyiségzavarok valamelyikében szenvedő elkövető áldozata vagy, jó szívvel ajánljuk a következő ingyenes, online tartott önsegítő csoportot számodra:

https://gergelyanita.hu/ 

Felhasznált irodalom:

BNO-10 Zsebkönyv (Animula Kiadó) 

Loren Soeiro (2021): How to recognize a “Dark Triad” Personality 

Sam Vaknin (1999): Malignant self love - narcissism revisited. 

Kevin Dutton (2022): Pszichopaták elméjében - Életleckék szentektől, kémektől és bűnözőktől.