Mindennapok egy bántalmazó gyülekezetben II.

 

Bevezető gondolatok: a Mindennapok egy bántalmazó gyülekezetben két részes sorozat abból a célból született, hogy megtörtént eseményeken keresztül kézzelfoghatóbban mutassa be a bántalmazás struktúráját. Valljuk, hogy a leauraláson alapuló közösségek nincsenek összhangban a Biblia tanításával, így az itt leírtak nem tekintentendőek követendő példának.

Az alábbi írás a Mindennapok egy bántalmazó gyülekezetben I. című beszámoló folytatása.

Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.

Máté 7:15-20

Pillanatképek

Oly sok visszaélés, kihasználás, megalázás van egy ilyen helyen, hogy ezt el nem lehet mondani… Aki már átélt hasonlót, az pontosan tudja. A teljesség igénye nélkül most egy fogalomgyűjteményt tárok eléd, ami kicsit betekintést ad a mindennapok zord hangulatába.

• Lista a tiltott könyvekről, filmekről: “A világ veszélyes, és tele van veszedelemmel. Hitbeli egészséged érdekében próbálj elhatárolódni tőle: hosszú lista a tiltott könyvekről, filmekről, zenékről, helyekről, sőt, akár emberekről is…” Gyakorlatilag szellemi kiskorúságban vagy tartva, mivel nem bíznak benned, hogy meg tudod ítélni, mi az, ami építő, és mi az, ami nem. A tiltások nem csak a láncfűrészes gyilkosra és a horrortörténetekre terjednek ki, hanem még a Jane Austen könyvekre is. Annak olvasásakor ugyanis érzelmeket élnél át, amik minden bizonyára rossz irányba befolyásolnának.

/Megjegyzés: az ember érzelmei jeleznek, ha baj van - ezekkel a módszerekkel, amikor az érzelmek elfojtására ösztönöznek, egy természetes védekezési mechanizmust akarnak “kikapcsolni”. Ha már nem figyelsz rájuk, azt sem fogod észrevenni, amikor jelzik, hogy az adott helyen nem vagy biztonságban./

• Más gyülekezetek, tanítások: “Rengeteg a tévtanítás és sok az egészségtelen gyülekezet. A saját közösségeden kívül szinte alig van, ami biblikus, és igei tanítást ad.” Valójában azért járatják le a többi helyet, hogy érezd, mennyire kiváltságos vagy itt, és ne láss magad körül semmilyen más alternatívát. Amely csoportokkal a gyülekezet szoros  kapcsolatban van, azok hasonló felépítésűek és ugyanúgy leuraláson alapulnak.

Legyél óvatos és éber, ha egy lelkipásztor rendszeresen lehúzza a többi közösség vezetőjét, az egyház vezetőségét és más hívő közösségeket. Isten gondját viseli az Övéinek - vannak még egészséges gyülekezetek és lelki vezetők. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, annak torz az istenképe.

• A világhoz és a világi tudományokhoz való hozzáállás: “A világ rossz, kegyetlen, és minden, ami onnan ered, megvizsgálásra szorul. Bármilyen kérdésed van, hívőktől kérj tanácsot, és a Bibliában keresd a választ. A világi tudományok sokszor nem megbízhatóak, ez különösen igaz a pszichológiára: egyedül arra jó, hogy nevet adjon egyes lelki folyamatoknak, de még ebben is vannak korlátai. Mivel a teremtés fundamentalista értelmezése nem tud kezelni egész tudományterületeket, nem csak ezek az ágazatok, hanem az ilyen területen dolgozók is le vannak nézve. Legyél elővigyázatos és gyanakvó, ha olyanokkal beszélsz, akik mást képviselnek, mint a közösséged. Sose engedj a gyülekezetben képviselt elvekből.”

    A tudomány nem pártatlan és nem objektív. Tényleg nem az. Aki nem hiszi, járjon utána, hány kísérlet eredményét hamisították már, és hány tudományos cikket cáfoltak meg. Azonban azt ne feledjük, hogy ezek nagyrésze empirikus tudomány - és igen, a pszichológia legtöbb ága is az. A feltett hipotéziseket kísérletekkel vizsgálják, és sok olyan elméletet fogalmaznak meg, amelyek összhangban vannak a Biblia tanításával.

Nagyon káros és veszélyes az a gondolkodás, hogy egy hívő emberrel nem történhetnek rossz dolgok, érzelmi, mentális területen meg különösen nem. (Ha pedig történik, akkor az minden esetben egy rossz döntés, vagy bűn eredménye.) Amikor a közösségek azt hirdetik, hogy ha baj van, csak imádkozz és olvass még több Bibliát, akkor - elnézést a hasonlatért -, de olyan, mintha egy daganatos beteget megfosztanánk a szakszerű kezeléstől. A mentálhigiénés szakemberek, lelkigondozók segítségének igénybevétele nem a hitetlenség jele. A fentebb leírt egészségtelen gondolkodásmód valószínűleg abból a nézetből fakad, hogy “Isten csak természetfeletti módon avatkozhat be az életünkbe”, így a mi kizárólagos feladatunk az imádkozás. Ez nem igaz. A Bibliát kinyitva példák tömkelegét találjuk, amikor Isten teljesen természetes módon szólt a hétköznap embereihez és tett csodákat. Fel kell ismerni, hogy az éppúgy Isten kegyelme, ha egy szakembert használ valakinek az életében, mintha mennyei lényeket küldene. 

• Tized, adakozás: “A tized fizetése mindössze az engedelmesség jele; az adakozás csak ezt követően kezdődik.”  A tizedet minden esetben névvel kell adni; ha valaki nem így teszi, az számíthat a nyilvános megszégyenítésre, vagy kiparodizálásra. Nagy a hangsúly a pénzügyeken, folyamatos a buzdítás az adományok adására. Emellett súlyos anyagi visszaélések történnek lelkipásztori oldalról, de ezek csak a gyülekezettől való eljövetel után derültek ki.

• Életszentség, leuralás: Az egyik kulcsszó, amivel odaláncolják az embereket az ilyen típusú közösséghez, az az életszentség. “Azért van szükség erre a katonás szigorra és a sok megkötésre, mert így élhetünk tiszta életet. Ezzel a tulajdonsággal emelkedünk ki a többi gyülekezet közül, és ezzel tesszük vonzóvá az élő hitet.”

    A gyakorlatban ezzel a kifejezéssel próbálták legalizálni a gyülekezetben zajló leuralást. A bántalmazás minden formája (érzelmi, szellemi, fizikai stb.) bűn. Aki kívülről látta a rendszert, az több esetben (okkal) elborzadt, és távolabb került a kereszténységtől. A sok megkötés, a folyamatos megalázások és a mérhetetlen nagyságú manipuláció a Sátán eszközei, és a Sátán zsinagógáját építik, nem Istenét. Az életszentség ellenben az ÚRtól van és Őrá mutat, valamint erősen elhatárolódik a hamisságtól.

• Bántalmazás több szinten: A bántalmazás dinamikája megjelenhet kicsiben és nagyban is. Ez olyan, mint valami ragály; ha egy helyen felüti a fejét, át fog terjedni a többi területre, ha tudatosan nem lépünk fel ellene. Ebből a bűn-betegségből pedig nem lehet véletlenül kikerülni. Az ember csak akkor vethet véget ennek a láncolatnak, ha saját döntéséből kilép a ciklusból.

    A bántalmazás szintjei nagy vonalakban: a gyülekezeten belül, családokon belül és házasságokon belül. Számos leuraló házasságot láttam, sőt, ezt a kóros modellt a mérgező gyülekezet idealizálja és példaként állítja be. A feleségek sokszor bűntudattal küzdenek, mert nem értik, hogy miért nem tudnak kiteljesedni a házasságukban. Azért nem, mivel az egészségtelen: a férjekre háruló sok szolgálat és gyülekezeti program miatt a párok alig találkoznak egymással. Ebben a modellben a férj aktívan részt vállal a misszióban, feladatok elvégzésében, helytáll a munkahelyén, hitben vezeti a családját és az ő szava domináns a döntésekben. A feleség otthon van a gyerekekkel (ha vannak), beáll a férje mögé, és támogatja minden szolgálatában. Az elsőre teljesen idillinek tűnő kép sajnos több sebből vérzik: a nőt sokszor nem kezelik egyenrangúan (ezt kommunikálják szavaikkal, de cselekedeteikkel nem), nem valószerű az az elvárás, hogy a férj családfőként ugyanolyan életet éljen, mint korábban egyedülállóként (csak úgy tudja kivitelezni, hogy rábízott szolgálatokban mind jelen legyen, hogy alig tölt időt a családjával), és a listát lehetne még folytatni.

A férfi-női szerepekkel egy másik cikkben foglalkozunk behatóbban.

• Tilos a tánc, tilos a hobbi: “A mélyen hívő, igazán elköteleződött hívő önmegtartóztató életet él. Nem hallgat világi zenét, nem jár szórakozóhelyekre, kulturális programokra is csak ritkán; nem táncol, sőt, hobbija sincsen - ha van szabadideje, azt szolgálattal, vagy csendességgel tölti. Nyaralni csak rövid időre megy el, mert az igazi felüdülést az imádkozás és a Bibliaolvasás jelenti, ahhoz pedig nincs szükség utazásra.” Ezekhez olyan sokat nem fűznék hozzá, mert önmagukért beszélnek. Talán annyit jegyeznék meg, hogy a hobbik, szabadidős tevékenységek az ember életében olyan területek, amelyek sikerélményt és örömet jelentenek az egyén számára. Ha ezektől megfosztanak valakit, akkor az sérülékenyebbé és kiszolgáltatottabbá válik, nem beszélve arról, hogy sok (Istentől kapott!) ajándékot és képességet így nem tud használni.

Apró megjegyzés, hogy ez az életforma taszító a nem hívők számára.

• Párválasztás: “Légy csendben. Várakozz. Imádkozz és kérd Istent, hogy hozza el neked a párodat, de ne tegyél semmit sem ezen a területen - Istennek minden lehetséges. Ha próbálod magadat elérhetővé tenni (párkereső alkalmak, keresztény programokra járás), azzal azt fejezed ki, hogy hitetlen vagy.” Ez egy roppant érzékeny terület és kemény téma, amit a leuraló gyülekezetek kifejezetten mereven kezelnek. Attól még, hogy vannak, akiket az ÚR “természetfeletti” módon vezet egymáshoz, nem lehet általánosítani, hogy mindenki más is így fog találkozni a párjával. (Ha valaki találkozik a jövendőbelijével, az már önmagában csoda, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között történt ez.) Mivel a teljesítményalapú, szolgálatorientált rendszer nagyban támaszkodik az egyedülállók szabad időbeosztására, ők sokszor joggal érzik, hogy ki vannak használva családi állapotuk miatt. 

• Folyamatos bűntudatkeltés: Ha még korábban nem voltál ilyen közösségben, de olvastad a fenti sorokat, valószínűleg nem lepődsz meg azon, hogy a mérgező gyülekezetbe járókat nem a felszabadultság jellemzi. Kívülre mutatott mosoly az van, de már az őszinte beszélgetések is keretek közé vannak szorítva, mivel a vezetőkre és a gyülekezet működésére tilos kritikát megfogalmazni. Az ilyen közegben ideig-óráig jól érzi magát az ember, de apránként kezd kitűnni, hogy valami nincsen rendben. És itt következik a csavar: ha nem érzed jól magadat, az a te hibád, mivel a gyülekezet mindent megtesz azért, hogy te boldog legyél. Azaz a felelősséget rád helyezik, és ahelyett, hogy segítenének, elvárják, hogy mintegy vezeklésül hódolj be még jobban a bántalmazóidnak, mivel egyáltalán a gondolat felmerült benned, hogy itt valami nem jó.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem találod a helyedet, és a kérdéseiddel, kétségeiddel egyedül vagy hagyva. Mivel körülötted a többiek mind mosolyognak, könnyen azt hiheted, hogy valóban nálad van a probléma, és te vagy a túlérzékeny.

• Hierarchia, visszatartott információk: “Mivel a gyülekezet vezetősége nagyon tájékozott, bármilyen kérdésed van, fordulj először hozzájuk. Ha valami aggaszt, tőlük kérj tanácsot. Mindenkiről és mindenről tudnak, imádkoznak a kialakult helyzetekért és támogatnak, amiben csak tudnak.” Sajnos az, hogy a vezetők tájékozottak, azt jelenti, hogy náluk futnak össze a szálak; bárhol bármi történik, lesznek, akik tudósítsák őket (adott esetben ez jelentheti a lelkipásztort is egy személyben). Az információkkal pedig csúnyán vissza lehet élni, különösen, ha azokat visszatartják és torzan adják tovább. Az általam tapasztaltak nem csak kimerítik, de még meg is haladják a hazugság, rágalmazás és manipuláció fogalmakat. 

“Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Istentől valók vagytok.”

János 8:44-47

• Tilos elhagyni a gyülekezetet: a sok kemény tapasztalat után mégis hogyan maradhatnak ott hívők? Egyfelől a hatalmas méretű megtévesztés és manipuláció miatt, másfelől a tanítások egyik alappillére, hogy a gyülekezetet elhagyni bűn. Az ember hitéletét és Istenhez való viszonyát összemossák a szolgálatokban való részvétellel és a gyülekezetbe járással. Ha elmész a közösségből, akkor te már egy bukott hívő lettél. (A bántalmazó vezetőség úgy gondolja, hogy Isten olyan vezetést nem adhat neked, hogy menj el, mivel ők az igazság képviselői.) Esetemben ez azt jelentette, hogy távozásom óta a lelkipásztor egyetlen egy alkalommal sem kérdezte meg, miért megyek el. Elmentem, ezzel bűnössé váltam a szemében, és ilyen hitehagyotthoz ő már nem ereszkedett le beszélni.

    Fontos megjegyzés mindannak, aki érintett, de még inkább, aki találkozik érintettel. Az ember fejben érti és látja, hogy egy ilyen helyről - hivatalosan ezt már szektának lehet nevezni - el kell menni, de mégis nehéz meghozni a döntést. Aki már keresztülment hasonlón, az tudja, hogy azzal, hogy kilép, egy csapásra ellenséggé válik az addigi lelki családjának a szemében. Rosszabb esetben még rágalomhadjárat is indul ellene, hogy a bentiek maguknak ezzel tudják magyarázni, miért akart bárki is elmenni ebből a tökéletes közösségből. Szóval amikor elmész, akkor az addigi életedet (ez sok évet jelenthet!) és jövőképedet, terveidet hagyod hátra. Ez elképesztően nehéz. Ha most aktuálisak számodra ezek a sorok, bátorítson az, hogy már sokan megtettük ezt a hatalmasnak tűnő lépést, és megérte. Meg fogod tapasztalni, hogy mit jelent Krisztus szabadsága.

 

• Aki ott marad: Befejezésképp azokról, akik a bentmaradást választják. Őket két nagy csoportra osztanám: akik látják a helyzetet, és akik nem. Ez utóbbi csoport ugyanúgy elszenvedője a bántalmazásnak, de maguk előtt is tagadják, nem merik kimondani. Mivel elkerülik a valósággal való szembenézést, nincsen konfrontáció (vagyis van, de nem a valósággal, hanem saját magukkal - az ember szervezete jelzi, hogy baj van), a kilépés gondolata sem vetődik fel.

    A másik csoport már meg mer valamit fogalmazni a fentiekből, de a maradás mellett dönt. Ennek lehetséges okai: az elköszönés nehézsége (rágalmak, szembemenni a manipulációval és az egész elvakított csoporttal), kilátástalan jövő (hová, ha nem ide?), barátok hátrahagyása, a “ha elmész, bűnös vagy” tévtanítás ereje, illetve reménykedés a változásban. Mivel a bántalmazás ciklikus, biztosan lesznek jobb időszakok, de ez nem jelent valódi, maradandó helyreállást. Mi a biztosíték arra, hogy ha eddig nem volt javulás, éppen most lesz? Ha ott maradsz, te bizonyára tönkremész, de ez a bántalmazót a legkevésbé fogja meghatni - talál majd mást a helyedre.

    A végére pedig egy kemény gondolat: ha ott maradsz, cinkostárs leszel. Pusztán azáltal, hogy látod a helyzetet, de nem mész el, legalizálod a bántalmazást, ami egy nagyon komoly bűn. Tehát az ilyen közegből való elmenetelnél már nem az a kérdés, hogy “akkor megyek, ha Isten erre hatalmas jeleket küld”, mivel ha maradsz, a bűnnel vállalsz közösséget. Saját történetemet úgy látom, hogy azzal, hogy Isten megnyitotta a szememet, és rámutatott a gyülekezet betegségére, nekem nem adott más választást, minthogy el kell onnan mennem. 

Tisztában vagyok azzal, hogy ahogyan nincsen két egyforma család, úgy két egyforma gyülekezet sincsen. A bántalmazás vonatkozásában is könnyen lehetnek eltérések - ha átéltél már hasonlót, és szívesen megosztanád velünk a történetedet, küldd el az emailcímünkre: vakvoltam@gmail.com

Sajnos attól még, hogy Magyarországon kevés szó esik erről a jelenségről, nem egyedi, hogy ilyen (vagy ennél enyhébb) esetek megtörténjenek. Bátorítson az, hogy már sokan megmenekültünk és túléltünk ilyen mérgező közegeket!

“Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. “

Galata 5:1