Hazudhat-e a lelkipásztor?

 

A cím okkal provokatív, de már itt, az első mondatnál megjegyzem, hogy a cikknek nem célja a lelkipásztorok felé táplált bizalom csökkentése. A mostani írásban szélsőséges, ugyanakkor létező jelenségeket ismertetek. Amikor egy gyülekezet elkezd diszfunkcionálisan működni, akkor sajnos a tekintélyszemélyek megkérdezése, megkérdőjelezése, illetve a tőlük eltérő vélemény megfogalmazása mind lázadásnak minősül. A konfrontáció elkerülése érdekében jó stratégiának tűnhet a vak engedelmesség és a teljes alárendelődés, de az, hogy mindent elhigyjen átvizsgálás nélkül az ember, kifejezetten veszélyes. Isten gondolkodó lényeknek teremtett bennünket, és nem szabad mindent automatikusan elhinnünk csak azért, mert azt egy vezető mondja.

A papok és elöljárók körében való visszaélésekről sok feljegyzés szerepel a Bibliában. Tekintsük példaképpen az Éli főpapról szóló igeszakaszt:

“És eljött Istennek egy embere Élihez, és így szólt hozzá: Ezt mondta az ÚR: Világosan kijelentettem magamat atyád háza népének, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak. Izráel valamennyi törzse közül őt választottam ki a papi tisztségre, hogy feljárjon oltáromhoz, illatáldozatot mutasson be, és viselje az éfódot színem előtt. Atyád háza népének adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát. Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hizlaljátok magatokat népem, Izráel minden áldozatának a legjavával?

Ezért így szól az ÚR, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az ÚR: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak. Eljön az idő, amikor összetöröm erődet és családod erejét, és nem lesz öregember a házadban. Majd meglátod e hajlék romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öregember soha a házadban. “

1 Sámuel 2:27-32

Isten emberének szavai határozottak és egyértelműek: Éli és fiai vétkeztek, aminek súlyos következményei lesznek. Ha biblikus lenne az a teológiai álláspont, mely szerint az “Istentől felkent vezetők megkérdőjelezhetetlenek”, akkor erre a figyelmeztetésre nem került volna sor. Isten látja azt, amikor valaki az Ő nevében tesz gonoszságot, és nem leli benne örömét. Éppen ezért az igehirdetéseket, elhangzott üzeneteket mind meg kell vizsgálni az Ige tükrében, és nem szabad egyetlen ember szavát sem feljebb helyezni Isten beszédénél.

A cikk elsődleges témája az, hogy vajon tekintélyszemélyek képviselhetnek-e torz ideológiákat, és hazudhatnak-e a rájuk bízottaknak. Mivel minden ember esendő, a válasz nyilván az, hogy igen. A gondolatmenet folytatása előtt vegyük a “hazugság” szó következő két definícióját.

“A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából. “

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Hazugság)

“Igaztól eltérő adat; szándékosan hamis vagy pontatlan állítás; olyan közlés, amiben az igaz állítások között valótlan részletek is vannak; az igaz részek olyan összeállítása, amik együtt hamis összképet eredményeznek.”

(https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Hazugság)

Nincsen szükség mély bibliaismeretre ahhoz, hogy belássuk, a hazugság bűn. Aki hazudik, az rossz forrásból merít és rossz eszközöket használ.

Vannak a Bibliának olyan szakaszai, melyeket lehet eltérő módokon értelmezni - amikor valaki más nézetet vall, mint te (de az evangélium üzenetében, az alapban megegyeztek), akkor az nem baj. Joga van mindenkinek véleményt alkotni és állást foglalni a különböző magyarázatok között. Így ha valakivel egy teológiai témában nem értesz egyet, az egy véleménykülönbség, de nem hazugság.

Azonban ha a másik fél megtörtént eseményekről, saját maga által korábban mondott állításokról állít valótlant, az már hazugság. A második definíció nagyon jól megragadja azt a jelenséget, amikor valaki igazságmorzsákkal tarkítja manipulatív beszédét - beszél valós tényekről, de azokat kiforgatja, és saját céljaira használja őket.

Ha már találkoztál azzal, hogy valaki önmagának mondott rendszeresen ellent, vagy másképpen adott elő megtörtént eseményeket, mint ahogyan azok végbementek, vigyázz. Ha kell, jegyezd fel magadnak az elhangzottakat, mivel előfordulhat, hogy a valótlanságokat állító személy olyan meggyőződéssel mondja, amit mond, hogy megkérdőjelezed a saját emlékeidet. Figyeld meg, hogy a szóban elhangzottakat követik-e cselekedetek - sok esetben éles ellentét áll a kijelentések és a tettek között, ami egy erős jelzés lehet arra, hogy baj van.

A megtévesztettségnek van egy olyan szintje, amikor már maga a személy sem veszi észre, hogy hazudik, mert teljesen elveszítette a realitással való kapcsolatát. Ez egy folyamatnak az eredménye, ami természetesen nem csak a gyülekezet vezetőivel történhet meg. Amennyiben a hatalmi pozíciókban lévők érintettek ebben, akkor a jelenség még több életet károsít meg és tesz tönkre, mint amúgy tenne. A gyülekezet tagjai fokozatosan belekerülnek egy hamis valóságba, és megjelennek a tipikus “szektás” jellemzők (ennek ismertetését a bántalmazó gyülekezetekről szóló cikkünkben olvashatod). Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lelkipásztor/ vezetőségi tag egy torz szemüvegen keresztül láttatja a gyülekezeten belüli és kívüli világot a tagokkal. (A közösségen kívüliekre legtöbbször ellenségként vagy lenézéssel tekintenek, a gyülekezeten belül pedig folyamatosan feszültséget generálnak ugyanezzel az eszközzel.)

Hogyan kerülhet valaki olyan állapotba, hogy teljesen elveszti a kapcsolatát a valósággal, és így a vele érintkezőket is a saját eltorzított világába próbálja meg behívni? Ez a kérdés egyfelől nyitott, másfelől mégis meg lehet fogni az odavezető utat. Az ügyben mélyen érintettek nem csak az igazsággal veszítették el a kapcsolatot, hanem saját magukkal is: emögött néha olyan személyiségzavarok állnak, mint az antiszociális személyiségzavar és a narcizmus (ezek részletes ismertetését későbbi cikkeinkben találod). Ám a bántalmazás jóval több egy pszichológiai rendellenességnél - a bűn cselekvése döntések eredménye. (Nem válik mindenki, aki a fenti személyiségzavarok egyikében szenved,  bántalmazóvá, így ez önmagában nem mentség az elnyomásra.) A harmadik pillér pedig a szellemi terheltség: aki találkozott már ilyen egyénnel, az tapasztalhatta, hogy mennyire nagy ereje van a manipulációnak és a hazugságoknak. Sose felejtsük el, hogy a mi harcunk nem test és vér ellen folyik; ebben a küzdelemben sem. Ha valakinél tapasztalod a fentebb leírt jelenséget, ne gondold azt, hogy a megtévesztésben élő személlyel folytatott beszélgetések rád nem lesznek romboló hatással.

Zárásul néhány tanács: ha azt érzed, hogy nem értesz mindenben egyet a gyülekezeted vezetőséggel, de van lehetőséged erről nyíltan beszélni velük, akkor az egy biztató jel. A fentebb leírt szélsőséges eset akkor áll fenn, ha azt tapasztalod, hogy folyamatos ellentmondások vesznek körül, és a közösségen belül ezeket az észrevételeidet nincsen lehetőséged másokkal megosztani. Amennyiben ezek a leírások ismerős mechanizmusokra világítottak rá, próbálj keresni egy olyan megbízható személyt, akivel meg tudod osztani vívódásaidat. Ne maradj egyedül kétségeiddel, merj segítséget kérni!

Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.

János 8:31-32