Áldozathibáztatás - több, mint bántó megjegyzések

Áldozathibáztatással kivétel nélkül már mindenki találkozhatott élete folyamán. A jelenségre klasszikus példa, mikor egy nőt szexuálisan bántalmaznak, és a történtekhez a szemlélők a “biztosan túl rövid volt a szoknyája”, vagy “olyan későn miért megy valaki sétálni” és a “magának kereste a bajt” megjegyzéseket fűzik. A dolog érdekessége az, hogy ez a reakció nem csupán az emberek rosszindulatáról és érzéketlenségéről szól, hanem betekintést ad a hibáztató személy törékeny világképébe. Meglepő, nem? Bár az áldozatot látjuk  leginkább elveszettnek, ez valahol mégis arra mutat rá, hogy maga a hibáztató is megrendült a tapasztaltak hatására.

A következőben egy pszichológiai megközelítés következik, melyet a Mindset pszichológia oldalról vettem át kisebb módosításokkal. Ezután a jelenséget bibliai aspektusból fogom vizsgálni.

 

Az igazságos világba vetett hit

A igazságos világba vetett hit („Just-world hypotesis”) az a szemlélet, hogy a világban mindenki azt kapja, amit megérdemel. E szerint a világunk igazságos, és ha a szabályai szerint cselekszünk, annak meglesz a jutalma, amiről pedig tudjuk, hogy negatív következményekkel járna, azt nem tesszük meg, így a testi és lelki egészségünk a saját irányításunk alatt maradhat. Ez a beállítódás mindannyiunkra egyaránt érvényes, és lássuk be, ha nem így látnánk a világot, az kétségbeesésbe taszíthatna minket, hiszen megkérdőjeleznénk, egyáltalán érdemes-e élnünk, célszerűen terveznünk.

 

A kontroll, amelytől a biztonságot reméljük

A kontroll fogalma összecseng a szociálpszichológia három alapvető motivációs alapelvének egyikével, melyet a tudomány a „törekvés az események kézben tartására” kifejezéssel jelöl meg. A kontroll forrása egyénenként eltérő lehet: vannak inkább belső, illetve inkább külső kontrollal rendelkező személyek. Előbbiek erősebben hisznek képességeikben, valamint abban, hogy felelősek a saját sorsuk alakulásáért; míg utóbbi csoport tagjai sokkal inkább bízzák rá magukat felsőbb erők vezérletére (hívőként az Istennel való kapcsolatra). Az, hogy egy olyan támadás vagy baleset áldozatai legyünk, melynek előidézését képtelenek vagyunk befolyásolni, megakadályozni (akár mi magunk, akár egy olyan felsőbb erő, melyben bízunk), egyszerűen összeegyeztethetetlen a kontrollba vetett hitünkkel. És hogy mivel kompenzálunk? Nos, ilyenkor hajlamosak vagyunk akár egy helyzetre vonatkoztatott, gyakorlati jellegű indokot („minek öltözött úgy”), akár egy általánosabb, morális ítéletet („már járt neki egy pofon az élettől”) gyártani. A lényeg, hogy valahogyan visszaszerezhessük a magunk, a Sors vagy Isten mindenhatóságába vetett bizalmunkat. Amikor valaki keresőként azért torpan meg a hit útján, mert tragédiákat látott, élt át, és nem érti, hogy “Isten ezt hogyan engedhette meg”, akkor ennek többek között ez a jelenség áll a hátterében. 

 

A hibáztató, vagy az áldozat van a fókuszban?

,,Mint látható, az áldozathibáztatás jelensége nem magyarázható csupán annyival, hogy az illető rosszindulatú, vagy örül annak, hogy az áldozattal baj történt. A jelenség, úgy tűnik, sokkal inkább szól magáról a hibáztatóról, mintsem a tényleges áldozatról. Semmiképpen ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az áldozathibáztatás mennyire visszás, romboló jellegű kommunikációs forma tud lenni, mely nemcsak degradálja az eset jelentőségét, de a szenvedő felet is megfosztaná a vele esett trauma egészséges feldolgozásától. A hátterében azonban sokkal összetettebb, esendőbb és emberibb ok húzódik meg, ez pedig nem más, mint az értelmes életbe vetett hitünk. Az, hogy elviselhetetlennek éreznénk a tudatát, miszerint a gondosságunk, elővigyázatosságunk, múltbeli jócselekedeteink bizonyos esetekben egyszerűen hiábavalóak, és nem védenek meg bennünket a veszélyben." 

 

Záró gondolatok a Biblia fényében

Az előbb ismertetett gondolat, mely szerint, ha jót teszel, jó dolog történik veled, ha rosszat, akkor rossz, több helyen megtalálható a Bibliában. A Példabeszédek könyvét olvasva olyan érzésünk lehet, mintha ezeket az életbölcsességeket látnánk összegyűjtve - mit kell tennünk ahhoz, hogy kiteljesedett, boldog életet tudjunk élni? Érdemes megjegyezni, hogy a bölcsességet az Ige Isten személyéhez köti; Isten ismerete nélkül ehhez nem juthatunk hozzá.

 ,,Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg." 

Példabeszédek 1:2-7

Ennél a szemléletmódnál a Szentírás azonban még nem áll meg. A Prédikátor könyvében szó van arról, hogy a jót cselekvőket is érheti a csapás, és hogy az élet tele van véletlenszerű eseményekkel, amiket nem tudunk befolyásolni.

 

,,Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság. Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mintha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt. Azután arra irányítottam figyelmemet, hogy megismerjem a bölcsességet, szemügyre véve azokat a foglalkozásokat, amelyeket úgy űznek a földön, hogy az embereknek sem éjjel, sem nappal nem szállhat álom a szemére. Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amik a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni." 

Prédikátor 8:14-17

 

Az idézet utolsó sorai már előrevetítik azt, ami Jób könyvében talán még hangsúlyosabban lesz kifejtve: Isten munkálkodását sohasem leszünk képesek kiismerni és emberi értelmünkkel felfogni. Az, hogy Jóbbal tragédiák sorozata történt, nem büntetés volt; s a végén az ÚRtól kapott javakat sem jutalomként kapta. Egyszerűnek és kézzelfoghatónak tűnik az a leegyszerűsített világkép, amely hívőt és nemhívőt egyaránt jellemez - az igazságos világba vetett hit - de a Biblia sokkal komplexebb képet tár elénk, ami nem mellesleg összhangban van a modern pszichológia álláspontjával.

A bennünket körülvevő világot sohasem fogjuk tudni teljesen kiismerni és kiszámítani, de erre nincs is szükség: Isten mindent a kezében tart, akkor is, amikor olyan dolog történik, amire nem számítottunk volna. Féljük az Urat, járjunk az Ő útján, és fogadjuk el, hogy sosem fogjuk tudni magunk kontrollálni teljes egészében az életünk eseményeit.

 

Ajánlom a témában a következő videókat, amelyek a Biblián keresztül közelítik meg a világ működéséről alkotott képünket.

1: Példabeszédek könyve, mint az igazságos világba vetett hit példája; “a bölcsesség kezdete az ÚR félelme” https://www.youtube.com/watch?v=Gab04dPs_uA

 

2: Prédikátor könyve: a körülöttünk lévő világot nem tudjuk kontroll alatt tartani; a jó emberekkel is történhetnek rossz dolgok.  https://www.youtube.com/watch?v=VeUiuSK81-0

3: Jób könyve: a világ olyan összetett, hogy sohasem fogjuk tudni teljesen kiismerni, de Isten mindig mindent a kezében tart. 

https://www.youtube.com/watch?v=GswSg2ohqmA

 

A Mindset Pszichológia cikk, amelyből az írás elején idéztem: 

https://mindsetpszichologia.hu/minek-ment-oda-avagy-az-aldozathibaztatas-lelektani-hattere