Pénzügyi visszaélések bántalmazó közösségekben I.

 

Első cikkeinkben felsoroltuk a szellemileg bántalmazó gyülekezetek jellemzőit. Ezek között kapott helyet a pénzügyi visszaélések témája, amelyről korábban még részletesebben nem szóltunk. Ezen belül megkülönböztethetünk keresztény és “álkeresztény” visszaéléseket. Jelen írásomban az indiai készítésű Trance című film kapcsán írok az utóbbi jelenségről.

A film rendezője Anwar Rasheed, az alkotás besorolása pedig pszichothriller, ami előrevetíti azt a bajlós hangulatvilágot, mellyel a néző találkozni fog a következő 170 percben. A fiktív cselekményben egy pénzügyi visszaélések céljára létrehozott, magát kereszténynek valló szervezet megalakulását és működését követhetjük nyomon.

Felvetődhet a kérdés, hogy hívőként hogyan kell állnunk az ilyen tabu témákhoz - ha ezekről a botrányokról beszélünk, akkor azzal vajon csökkentjük, vagy növeljük az emberek Isten felé való nyitottságát? Mivel sajnos ezek a visszaélések valósak, a jóhiszemű hívőkre és keresőkre az ilyen típusú szervezetek tényleg veszélyt jelentenek. Ha mi hívőként nem szólalunk fel a témában, akkor beszél majd a világ (mint ahogyan itt is ez történt). S bár egy nem hívőt valószínűleg taszítani fog egy ilyen ügy megismerése, talán éppen azzal teszünk jót, ha ezeket az eseteket felvállaljuk (azaz szembesülünk és reagálunk a valóságra), mint hogy tagadjuk a megtörtént eseményeket (amivel elkerülnénk a valós eseményekkel való szembenézést). A jelen cikkben tárgyalt filmben keresztény köntösbe burkolták ezt az anyagi fókuszú szervezetet, de a vezetőket már nem keresztényként mutatták be.

A következőben kiragadott részletek kapcsán fogalmazok meg észrevételeket.

1. Hamis gyógyulások, hamis csodák

A filmben a sztárprédikátor, Joshua Carlton hatalmas tömegek előtt hajt végre gyógyításokat és szabadításokat. Minden egy forgatókönyv szerint halad, a betegek valójában színészek, lényegében átverés minden, ami a színpadon történik. Egyetlen célt szolgál minden kellék és színjáték: az emberek minél több pénzt adjanak a szervezet számára.

2. Pszichés élmények adása a szellemi megtapasztalások helyett

Nagy a hangsúly a látványon, a zenén - irányítópult mögül irányítják, hogy az egyes effektek kövessék és erősítsék a “műsor” eseményeit. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy mivel emberek vagyunk, ezekkel a külső ingerekkel hatni tudnak az érzelmeinkre, hangulatunkra - sőt, aki akar, vissza is tud élni ezekkel az eszközökkel.

A következő linken egy részlet látható a filmből (a prédikátor első nyilvános szereplése), ami többet bemutat az előbb ismertetett jelenségek közül:

https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=1X7Fi_hTI8k

3. Ki vonzó egy ilyen rendszer számára? Ki a jó “áldozat”?

Ezt a kérdést két részre lehet bontani, mert itt a filmben egy intézményesült visszaélésről van szó: meg kell különböztetnünk az elkövetőket (közöttük is lehetnek áldozatok!) és a gyanútlan résztvevőket. Egy nagy tömeget vonzottak be a hamis csodákkal, akik kevésbé láttak bele a rendszerbe, ezáltal kevésbé váltak maguk is bántalmazóvá; egy kisebb közösség esetében a két szerep azonban egyszerre jelenik meg a csoporttagokban. Ha a passzív résztvevőket vizsgáljuk, akkor közöttük nagyobb eséllyel válik áldozat azokból, akik hasonló típusú rendszerben nőttek fel; már korábban is bántalmazták őket; egy burokban nevelkedtek (nem feltételeznék senkiről, hogy nyíltan hazudik és valótlant állít), illetve alacsony iskolázottságúak (“aki jól öltözött és szakkifejezéseket használ beszéde során, az biztosan igazat mond”).

A film azzal kezdődik, hogy megismerjük Viju Prasadot, akiből aztán később Joshua Carlton, a prédikátor lesz. Egy nehéz sorsú, egyszerű embert látunk magunk előtt, akit a szervezet vezetői egy traumatizált és kiszolgáltatott állapotban találnak meg és húznak be a rendszerbe. És ez itt a lényeg: a bántalmazó csoportok sok esetben nem a gyenge, magatehetetlen embereket akarják maguk köré gyűjteni, hanem azokat, akik tehetségesek, kiemelkedőek valamilyen területen, de mentálisan, lelkileg sebzettek, és még nem álltak talpra a sérüléseikből. A szervezet vezetői meglátták a lehetőségeket Vijuban, és a kiszolgáltatott helyzeténél fogva egy anyagilag-érzelmileg függő helyzetbe kényszerítették. (A film címe (Trance) vonatkozik arra is, hogy drogokkal hozták a “megfelelő” felfokozott állapotba, ami később a mentális egészségének romlásához vezetett.)

Mi ebből a tanulság?

Egyfelől az, hogy nem minden arany, ami fénylik. Vizsgáljunk meg mindenkit és mindent; ne szavazzunk senkinek sem bizalmat csak azért, mert a keresztény zászló alatt mondja el közlendőjét.

Másfelől pedig az, hogy ha egy ilyen rendszerben vagyunk/ voltunk, akkor hagyjunk fel önmagunk ostorozásával, hogy hogyan kerülhettünk abba az állapotban, amiben vagyunk/ voltunk. Valószínűleg a bántalmazók számára vonzóak lehettek a képességeid, adottságaid, ami miatt a rendszer részévé tettek. (Itt ki kell térni arra, hogy ezeket az értékeket a bekerülés után sokszor megpróbálják “elvenni”, és értéktelennek mutatni, hogy az egyén önértékelését rombolják. Ez a film erre nem tért ki, hanem más jelenségekre helyezte a hangsúlyt.)

Ha már kijöttél a leuraló közegből, aminek részese voltál, adj hálát szabadulásodért, mert ez egy hatalmas lépés, igazán bátor tett! Ha viszont még a rendszer részese vagy, imádkozd meg és gondold át, hogy valóban bántalmazással van-e dolgod: ha igen, akkor érdemes megfontolni, hogy továbbra is ott-e a helyed.

“Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.” (Zsoltárok 37:5-6)

A film előzetese: https://www.youtube.com/watch?v=uSudz8zb2I8

A film angol felirattal megtekinthető itt:

https://einthusan.tv/movie/watch/626r/?lang=malayalam

Anyagi visszaélések párkapcsolatokon, házasságon belül szintén megjelenhetnek, ezeknek a formáiról a NaNe oldalán találhatsz bővebb információkat: 

https://nane.hu/erintetteknek/tudnivalok-a-nok-elleni-eroszakrol/