Bejegyzések

Érzelmi és spirituális bántalmazásról Charlotte Brontë regényében

-
Kép
Bevezetés: Az írónő és a mű háttere Charlotte Brontë, a 19. század angol írónője 1847-ben adta ki először "Jane Eyre" című regényét, amely máig az irodalomtörténet egyik jelentős alkotása. A viktoriánus kor szociális és vallási viszonyait éles szemmel bemutató mű nemcsak egy nő identitás keresésének és önmegvalósításának története, hanem mélyreható elemzése a hit, hatalom és egyéni szabadság bonyolult kapcsolatrendszerének. Jane Eyre nehéz sorsú, ugyanakkor erős hittel és fejlett ítélőképességgel rendelkező fiatal lány,  akinek az életét követve egy kivételes pontossággal bemutatott személyiségfejlődés bontakozik ki előttünk. Kislánykorában ismerjük meg a hősnőt, aki korán árvaságra jut, majd sok nyomorúságon keresztül válik azzá az érett, független nővé, aki önmagáról és másokról egyaránt megfelelően gondoskodik. Fiatal nőként bátran képviseli hitét és értékrendjét egy olyan történelmi korban, ahol a nőknek jóval kevesebb mozgástere volt, mint napjaink társadalmában. A regén...
Megjegyzés küldése
További információk

Amikor a hallgatás (is) bűn

-
Kép
  Egyházvezetők felelőssége a visszaélések kivizsgálásában ,, Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.” János 7:24 „A gonosszal szembeni hallgatás maga is gonosz: Isten nem tart majd bűntelennek minket. A hallgatásunk maga beszédes. Tétlenségünk maga cselekvés.” - Dietrich Boenhoffer, a náci megszállás ellen aktívan fellépő lelkipásztor Számos szomorú esettel találkozhatunk, amikor egy gyülekezetben szellemi vagy érzelmi bántalmazás történik, és erről több lelkipásztor, sőt az egyház vezetősége is tudomást szerez, mégsem történnek konkrét lépések a helyzet orvoslására. De vajon ezeknek a felettes szerveknek kötelességük-e fellépni az ilyen esetekben, vagy sem? Ebben a cikkben ezt a kérdést járjuk körül. Fontos leszögezni, hogy bár előfordulnak "téves bejelentések" – amikor valaki személyes sérelemből vagy haragból jogtalanul vádol meg egy gyülekezetet vagy vezetőt –, sajnos sokkal gyakoribb, hogy a valid bejelentéseket nem veszik komolyan. A tapasztala...
Megjegyzés küldése
További információk

Amikor másképp működünk: neurodivergencia a gyülekezetekben (Fókuszban az ADHD)

-
Kép
  "Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." (Zsidók 4:15) Az emberi agy egy csodálatos és rendkívül összetett alkotás. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két teljesen egyforma idegrendszer sem. Mégis, hajlamosak vagyunk arra, hogy egy szűk sávot tekintsünk "normálisnak", és minden ettől eltérőt hibásnak, javítandónak bélyegezzünk. Ez a szemlélet sajnos gyakran a keresztény közösségekben is megjelenik, pedig Isten változatos teremtett világában a neurológiai különbözőségeknek is helyük van. A "neurodivergencia" kifejezés az 1990-es években jelent meg először. A "neuro" az idegrendszerre utal, míg a "divergencia" eltérést, különbözőséget jelent. A fogalom azokat az embereket írja le, akiknek az agya másképp működik, mint amit a társadalom tipikusnak tekint - ide tartozik például az ADHD, az autizmus spektrum állapo...
Megjegyzés küldése
További információk